Page 169 [169]
fegyveres lázadás gondolatával foglalkozik — mondta. — (11) Utódja, Ouintus
Mucius az egészségtelen időjárás és ivóvíz miatt rögtön érkezésekor hosszadal¬
mas, bár nem végzetes betegségbe esett, amely még sokáig megakadályozza
abban, hogy a háború vezetésének terhét vállalja. (12) Az ott tartózkodó had¬
sereg ahhoz elég erős, hogy békeidőben biztosítsa a provinciát, de ahhoz már
kevésbé, hogy a kitörni készülő háborúban helytálljon. — (13) Ezért az atyák úgy
döntöttek, hogy Ouintus Fulvius Flaccus sorozzon be 5000 gyalogost és 400 lo¬
vast, ezt a légiót mielőbb dobja át Szardíniára, (14) és állítson az élükre egy
általa kiválasztott, katonai hatalommal felruházott parancsnokot, aki Mucius
felgyógyulásáig folytatja a háborút. (15) Titus Manlius Torguatusnak jutott a
feladat, aki már kétszer volt consul," egyszer censor, és első consulsága idején ő
igázta le a szárdokat.
(16) Karthágóból nagyjából ugyanebben az időben indult el a hajóraj Szar¬
dínia felé, a , Kopasz" melléknevű Hasdrubal vezetésével. (17) Rettenetes vihar
csapott le rájuk, és a Baleár-szigetekig sodorta őket, ahol partra vonták hajóikat
javítás végett — ezeknek ugyanis nemcsak a vitorlázata, de a hajótest is megron¬
gálódott —, és ezzel sok idöt elvesztegettek.
35.
(1) Itáliában, ahol a cannaei csata után — mivel az egyik fél ereje megtört, (2)
a másiknak a morálja hanyatlott le — alábbhagyott a háború lendülete, a cam¬
paniaiak saját szakállukra hatalmukba akarták keríteni Cumaet. Először a város
lakóit próbálták fellázítani a rómaiak ellen, majd amikor ez nem sikerült, csellel
akarták elfoglalni a várost. (3) A campaniaiak Hamaeban szokták megülni közös
áldozati ünnepüket. A cumaebelieket értesítették, hogy jelen lesz a campaniai
senatus is, és kérték, hogy a cumaei senazus is jelenjen meg itt, és tanácskozzák
meg együtt, hogy a két népnek ugyanazok legyenek a barátai és ellenségei; (4)
ők majd fegyveres őrséggel gondoskodnak arról, hogy se a rómaiak, se a punok
ne veszélyeztethessék őket. A cumaebeliek, bár cselt gyanítottak, mindenbe
beleegyeztek, úgy vélvén, hogy ezzel leplezhetik legjobban saját ravasz szándé¬
kukat.
(5) Közben Tiberius Sempronius római consu/ Sinuessában, ahová a gyüle¬
kezőt meghirdette, megszemlélte a seregét, majd átkelve a Volturnus folyón, a
Liternus mellett ütött tábort. (6) Minthogy itt nyugalomban telt az idő, kato¬
náit sűrűn rendelte ki menetgyakorlatra, hogy az újoncok — mert az önkéntesek
legnagyobb része az volt — megtanuljanak a hadijelvényekhez igazodni, és a
csatasorban felismerjék saját egységüket.
1 Kr, e. 235-ben és 224-ben.
168