görög szöveget latin fordításban felolvasta, elmondta, hogy amint kilépett a
szentélyből, minden említett istenségnek azonnal tömjénnel és borral áldozott,
(5) és a szentély papjától azt az utasítást kapta, hogy a babérkoszorút,! amellyel
a fején a jósdához járult és áldozatát bemutatta, ne vegye le, úgy szálljon hajóra,
és addig ne is tegye le, ha Rómába érkezett. (6) Ö ezt az utasítást a legnagyobb
engedelmességgel és pontossággal teljesítette, és a koszorút csak Rómában tette
le, Apollo oltärära.— A senatus ügy döntött, hogy a lehető leghamarabb lelkiis¬
meretesen meg kell rendezni az áldozatokat és nyilvános könyörgéseket.
(7) Mialatt Rómában és Itáliában ezek történtek, megérkezett Karthágóba a
cannaei győzelem hírnöke, Hamilkar fia Magon. Bátyja nem közvetlenül a csata
után indította őt útnak, hanem még ott tartotta néhány napig, hogy hódoltassa
a rómaiaktól elpártolt bruttiumi? vârosokat. (8) Amikor az államtanács fogadta
őt, beszámolt bátyja tetteiről Itäliäban: Hannibal hat fövezerrel - negy consulal,
egy dictatorral és egy lovassági föparancsnokkal — és hat consuli sereggel ütközött
meg nyílt csatában. (9) Iöbb mint 200 000 ellenséges katonát ölt meg, több
mint 50 000-et ejtett fogságba, ! és két tábort foglalt el. A négy consul kôzül kettô
elesett, a másik kettő egyike megsebesült, a másik egész seregét elveszítette, és
csak alig 50 emberével együtt sikerült megmenekülnie. (10) A consulénak meg¬
felelő hatalommal rendelkező lovassági főparancsnok seregét szétverte és meg¬
futamította, a dictator pedig épp azért került kitűnő vezér hírébe, mert egyetlen
csatát sem mert vállalni. (11) A punok oldalára álltak a bruttiusok, az apuliaiak,
valamint a samnisok és lucaniaiak egy része is, Capua pedig, amely nemcsak
Campania, de a római hatalmat megsemmisítő cannaei csata után már egész
Itália központja, megadta magát Hannibalnak. (12) Ennyi jelentős győzelem
után méltán adhatnak hálát a halhatatlan isteneknek.
! A babér Apollo szent fája.
? Dorey feltételezése szerint a szövegből itt kiesett egy további itáliai nép neve.
3 A felsorolás kissé következetlen: Magon (vagy inkább Livius) először valószínűleg P.
Scipiót hagyja ki a ,hat fővezér" (Ti. Sempronius Longus, C. Flaminius, C. Terentius
Varro, L. Aemilius Paullus, Q. Fabius Maximus, M. Minucius) közül, mivel a ticinusi
csatában nem vett részt a teljes consuli hadsereg; később azonban Semproniust hagyja ki
a négy consul közül, talán mert ő vészelte át a legjobban a Hanniballal való találkozást.
! Ezek a számok, mint Liviusnál elég gyakran, túlzottak. Itt a túlzás tudatos írói eszköz¬
ként is értelmezhető: Magont és a Barkidákat némiképp demagóg színben állítja be, és
annál inkább kiemeli ellenfelük, Hanno józanságát.