Page 138 [138]
állította, (3) elhozta ide felnőtt fiát, akit úgy kellett elvonszolnia Decius Magius
mellől. Az ifjú ugyanis vele együtt szenvedélyesen kiállt a római szövetség mel¬
lett a punokkal kötött szerződés ellenében, és meggyőződésében sem a polgár¬
ság másfelé húzó rokonszenve, sem apja tekintélye nem ingatta meg. (4) Apja
ekkor inkább könyörgéssel mintsem mentegetőzéssel kiengesztelte iránta Han¬
nibalt, aki az atyai kérés és könnyek hatására az ifjút is meghívatta apjával együtt
a lakomára, (5) noha itt vendéglátóin és a nagy hírű harcoson, Vibellius Taureán
kívül más campaniait nem akart vendégül látni.
(6) Még napvilágnál ültek asztalhoz. A lakomát egyáltalán nem a karthágói
szokások és a tábori egyszerűség jellemezte, hanem, ahogy egy dúsgazdag, fény¬
űző államhoz és házhoz illik, felvonultatta a csábítóbbnál csábítóbb élvezetek
egész tárházát. (7) Csak az ifjabb Calavius nem nyúlt a borhoz, hiába unszolták
a házigazdák, sőt olykor maga Hannibal is. Azzal mentegetőzött, hogy gyen¬
gélkedik, apja pedig fia érthető módon feldúlt lelkiállapotára hivatkozott.
(8) Amikor alkonyattájban az öreg Calavius kiment a teremből, fia követte,
és a ház végében elterülő kertben, ahol maguk lehettek, így szólt hozzá: (9)
, Apám, olyan tervet osztok meg veled, amelynek segítségével a rómaiak nemcsak
megbocsátják, hogy Hannibalhoz pártoltunk, hanem nagyobb jóindulattal és
elismeréssel néznek majd ránk, campaniaiakra, mint valaha." (10) Apja csodál¬
kozó kérdésére, hogy ugyan miféle tervről van szó, hátradobta tógáját a válláról,
és megmutatta az oldalán függő kardot. (11) , Itt az ideje, hogy Hannibal véré¬
vel pecsételjem meg a rómaiakkal kötött szövetségünket! Előre szólni akartam
neked, hátha nem akarsz ott lenni, amikor a merényletet végrehajtom."
9.
(1) Ennek láttán és hallatán az öreg, mintha már magának a merényletnek lenne
szemtanúja, (2) a félelemtől magánkívül így kiáltott: , Könyörögve kérlek, fiam,
mindenre, ami gyermeket és szülőt összeköt, ne kényszerítsd apádat, hogy végig¬
nézze, amint szörnyű dolgokat teszel és tesznek veled! (3) Hiszen csak néhány
órája, hogy az összes istenre hűséget esküdtünk Hannibalnak, kézfogással erősít¬
ve meg kötésünket — csak hogy most, bár alig ért véget a találkozó, esküvel meg¬
szentelt kezünk máris fegyvert ragadna ellene? (4) Felkelsz a házigazda asztalától,
amelyhez Hannibal csak három campaniait hívott meg, köztük téged — hogy ezt
az asztalt vendéglátód vérével szennyezd be? Hannibalt apaként ki tudtam en¬
gesztelni fiam iránt, de a fiamat Hannibal iránt nem tudom? (5) Ám legyen, vegyük
semmibe a becsületet, hűséget, vallást, kötelességtudatot, vetemedjünk szörnyű¬
ségekre — de csak ha a bűn nem fenyeget azonnali pusztulással. (6) Egyedül akarsz
nekimenni Hannibalnak? És mit csinál majd addig a szabadok és szolgák serege
körülötte? Hány ember szeme figyel egyedül csak őrá? (7) Hány fegyveres védel¬
137