Seite 136 [136]
rikába, seregét hazaszállítja, az Itália fölötti uralmat pedig a campaniaiaknak
engedi majd át.
(3) Virrius szavait társai mind helyeselték, így amikor beszámoltak a követség
útjáról, mindenkiben azt a meggyőződést keltették, hogy a római név egyszer s
mindenkorra megsemmisült. (4) A köznép és a senazus többsége azonnal az
elpártolást kezdte fontolgatni, (5) de a dolog az öregebbek és tekintélyesebbek
ellenkezése miatt néhány napig elhúzódott. Végül a többség akarata győzött,
hogy ugyanazokat a követeket, akik a római consulnál jártak, küldjék el Hanni¬
balhoz.
(6) Néhány évkönyvben azt találom, hogy még mielőtt ezek elindultak volna,
és egyértelmű döntés született volna az elpártolásról, küldöttséget menesztettek
Rómába azzal a követeléssel, hogy ha a rómaiak segítséget várnak tőlük, akkor
az egyik consult válasszák a campaniaiak közül. (7) Követelésüket nagy felhábo¬
rodással fogadták, és kiutasították őket a Curiából. Egy /iczort küldtek velük,
hogy kísérje ki őket a Városból, és tudassa velük, hogy aznap már nem éjszakáz¬
hatnak Róma területén. (8) Mivel azonban ez a követelés nagyon hasonlít ahhoz,
amellyel egykor a latinok előálltak," Coeliusnak és más szerzőknek nyilván jó
okuk volt rá, hogy ne emlékezzenek meg róla, ezért én sem merem állítani, hogy
az eset valóban megtörtént.
7.
(1) A követek megérkeztek Hannibalhoz, és békét kötöttek vele a következő
feltételekkel: Egyetlen pun hadvezérnek vagy tisztségviselőnek sincs hatalma
campaniai polgár fölött. Campaniai polgárt nem lehet akarata ellenére katonai
vagy egyéb szolgálatra kényszeríteni. (2) Capua megtarthatja saját törvényeit és
tisztségviselőit. A campaniaiak kapnak a punoktól 300, általuk kiválasztott római
hadifoglyot, hogy ezekkel kiválthassák a Szicíliában szolgáló campaniai lovaso¬
kat.— (3) Ezekben a feltételekben állapodtak meg. A következő gaztettel viszont
a campaniaiak saját akaratukból tetézték meg a megállapodást. A szövetséges
csapatok parancsnokait és más római polgárokat, akik részben valamilyen kato¬
nai feladat, részben magánügyeik intézése miatt tartózkodtak ott, a köznép
váratlanul egytől egyig elfogta, és őrizetbe vétel ürügyén a nyilvános fürdőkbe
zárta őket, hogy ott fulladjanak meg iszonyatos módon a forró gőzben.
(4) Ezt a szörnyűséget, sőt már azt is, hogy a punokhoz követeket küldjenek,
minden erejével igyekezett megakadályozni Decius Magius. Ez a férfi csak azért
nem tehetett szert vezető szerepre a városban, mert polgártársaiból hiányzott a
józan ész. (5) Amikor azonban hallotta, hogy Hannibal helyőrséget küld a vá¬
! Vö. VIII. 4-6.
135