Page 134 [134]
azonnal, mert a régi házasságkötési jog alapján sok neves és befolyásos család
került rokoni kapcsolatba a rómaiakkal, (8) Jóllehet a római seregben is elég
sokan szolgáltak, a legerősebb köteléket az jelentette, hogy a rómaiak kiválasz¬
tottak 300 campaniai lovast, a legelőkelőbb családok sarjait, és a szicíliai városok
helyőrségeibe rendelték őket.
5.
(1) Ezeknek a szülei és hozzátartozói nagy nehezen kivívták, hogy küldjenek
követeket a római consulhoz. À consul ekkor még nem indult el Canusiumba, így
Venusiában találták kis létszámú, hiányosan felfegyverzett csapatával, olyan
helyzetben, amely egy hű szövetségesből a legnagyobb együttérzést váltotta
volna ki, de egy gőgös és hűtlen szövetségesből, mint a campaniaiak, csak a
legnagyobb megvetést. (2) A consul a helyzete és személye iránti lenézést csak
fokozta azzal, hogy túlságosan nyíltan, semmit sem takargatva beszélt a vere¬
ségről. (3) Amikor ugyanis a követek közölték, hogy Campania népét és senazusát
lesújtotta a rómaiakat ért csapás, és megígértek neki minden, a háború folyta¬
tásához szükséges támogatást, ő így válaszolt:
(4) , Amikor arra biztattok minket, campaniaiak, hogy hajtsuk be tőletek a
háború folytatásához szükséges támogatást, inkább csak a szövetségestársakkal
szemben régebben megszokott hangnemben szóltatok, de szavaitok nem illenek
jelenlegi helyzetünkhöz. (5) Hisz mi maradt meg nekünk Cannae után, hogy
meglévő erőforrásaink kiegészítését kérhetnénk szövetségeseinktől? Gyalogsá¬
got kérjünk tőletek, mintha lenne lovasságunk? Vagy azt mondjuk, hogy pénz
kellene, mintha csak ebben szenvednénk hiányt? (6) A balszerencse még annyit
sem hagyott meg nekünk, amit ki tudnánk egészíteni. A légiók, a lovasság, a
fegyverek, hadijelvények, lovak, férfiak, pénz, ellátmány mind odaveszett vagy a
csatában, vagy másnap, két táborunk elfoglalása után. (7) Nem arra volna hát
szükségünk, campaniaiak, hogy támogassatok minket a háborúban, hanem szin¬
te arra, hogy átvállaljátok tőlünk a háborút!
(8) Emlékezzetek csak arra, hogy annak idején a várfalak mögé beszorult,
megrémült őseiteket, akik nemcsak a samnisoktól, de még a sidicinusoktól is
reszkettek, mi szôvetségeseinkké fogadtuk,! Saticula mellett megvédelmeztük,?
és majdnem száz esztendőn át? folytattuk váltakozó szerencsével a samnis há¬
borút, amelybe miattatok keveredtünk. (9) Vegyétek még hozzá, hogy amikor
1 Lásd VII. 30-31.
? Lásd VII. 32—33.
3 Kr. e. 343-272 között.
133