Page 132 [132]
tudta jól, hogy nem maradhat épségben az az állam, amelyet megfosztanak ta¬
nácskozó testületétől —, olyan tervet eszelt ki, amellyel megmentheti a senazust,
és egyúttal a maga és a köznép lekötelezettjévé is teheti.
(5) Összehívta a senafust, és azzal kezdte beszédét, hogy a Rómától való el¬
pártolásba ő semmiképpen nem egyezik bele, (6) csak ha az már végképp elke¬
rülhetetlen, hiszen gyermekei Appius Claudius lányától születtek, saját lányát
pedig Rómába adta férjhez, Marcus Liviushoz. De most ennél sokkal nagyobb
és félelmetesebb veszély fenyeget — mondta. — (7) A köznép ugyanis nem elpár¬
tolás útján akarja megszabadítani a várost a senazustól, hanem azt tervezi, hogy
a senatust legyilkolja, és a gazdátlanná vált államot kiszolgáltatja Hannibalnak
és a punoknak. (8) O megszabadithatja dket ettől a veszélytől, ha megengedik,
és elfeledkezve az államban dúló viszálykodásról, megbíznak benne.
(9) Amikor ebbe a senazorok félelmükben mindnyájan beleegyeztek, ő így
szólt: , Bezárlak benneteket a curiába, mintha én is részt vállalnék a készülő
merényletben. Ugy teszek majd, mintha helyeselném a tervet, amellyel hiába is
szegülnék szembe, és így fogom megtalálni megmentésetek útját. (10) Erre olyan
biztosítékot adok nektek, amilyet kívántok."
Miután szavát adta nekik, eltávozott, rájuk záratta a curiát, és az előcsarnok¬
ban őrséget hagyott, hogy az ő engedélye nélkül senki ne léphessen se ki, se be.
3.
(1) Ezután gyűlésbe hívta a népet, és így beszélt hozzájuk: , Campaniaiak, aljas
és megvetésre méltó senazusotok megbüntetésére, íme, elérkezett a várva várt
alkalom! (2) Veszélytelenül és szabadon élhettek is vele, nem kell zendülést
kezdenetek és életeteket kockáztatva egyenként megostromolnotok minden
senator házát, amelyet c/ienseinek és szolgáinak serege védelmez. lessék, ott
vannak mindnyájan, magukra hagyatva és fegyvertelenül, bezárva a curiába. (3)
De semmi szükség kapkodásra vagy átgondolatlan cselekvésre: lehetőséget adok
rá, hogy külön-külön döntsetek mindegyikük sorsáról, hogy ki-ki elnyerje méltó
büntetését. (4) De mindenekelőtt: csak annyira engedjetek a bosszúvágynak,
hogy azért fontosabbnak tartsátok saját jóléteteket és érdeketeket, mint a bosz¬
szút. Hiszen, ha nem tévedek, ti csak ezeket a senazorokat gyűlölitek, és nem
általában a senazus intézményét vetitek el. (5) Hiszen vagy király kell az állam
élére — amitől isten óvjon! —, vagy senatus, az egyetlen, szabad államokra jellem¬
ző tanácskozó testület. Így egy csapásra két feladatot is meg kell oldanotok:
eltávolítani a régi senazust és újat választani magatoknak. (6) Egymás után ide¬
hivatom a senatorokat, és megkérdem, hogyan dôntôtôk sorsukrél. Mindegyik¬
kel az történik majd, amit ti elhatároztok. De mielőtt a vétkes elnyerné bünte¬
tését, választanotok kell a helyére egy derék és tettre kész új senazort."
131