(5) A foglyok történetének van egy másik változata is. Eszerint először tízen
érkeztek. A senatus habozott, hogy bebocsássa-e őket a Városba; végül beenged¬
ték őket, de azzal a feltétellel, hogy nem járulhatnak a senazus elé. (6) Miután a
küldöttség tovább elmaradt, mint várták, újabb három követ érkezett a foglyok¬
tól: Lucius Scribonius, Gaius Calpurnius és Lucius Manlius. (7) Csak ekkor
terjesztette a foglyok ügyét a senazus elé Scribonius egy rokona, az egyik népzri¬
bunus. Úgy döntöttek, hogy nem váltják ki őket. Ekkor a három újabb küldött
visszatért Hannibalhoz, (8) de a korábban érkezett tíz követ Rómában maradt,
minthogy útnak indulásuk után azzal az ürüggyel, hogy ellenőrzik a foglyok
névsorát, visszatértek Hannibalhoz, és ezzel feloldozták magukat esküjük érvé¬
nye alól. Kiadatásukról a senazusban nagy vita kezdődött, amelyben a kiadatá¬
sukat javasolók néhány szavazattal kisebbségben maradtak. (9) A következő
censorok azonban minden lehetséges megbélyegzést és jogfosztást a nyakukba
zúdítottak, ezért néhányan közülük azonnal végeztek magukkal, mások pedig
egész életük folyamán nem mertek mutatkozni a Forumon, de szinte a napfény¬
től, a nyilvánosságtól is tartózkodtak. (10) Az ember inkább csak csodálkozhat,
hogy mennyire eltérnek egymástól az egyes történetírók állításai, de megállapí¬
tani már nemigen tudja, mi az igazság.
Hogy mennyivel súlyosabb volt ez a vereség minden eddiginél, már az a tény
is mutatja, hogy megingott a szövetségesek mindeddig szilárd hűsége, nyilván
azért, mert nem bíztak többé a római hatalomban. (11) A következő népek
pártoltak át a punokhoz: Atella és Calatia lakói, a hirpinusok, Apulia egy része,
a pentrusok kivételével az összes samnis, (12) az összes bruttius és lucaniai,
ezenkívül az uzentumiak! és majdnem az egész, görögök lakta partvidék: Taren¬
tum, Metapontion, Krotén és Lokroi lakói," valamint az összes gall törzs az
Alpokon innen.
(13) De még ennyi csapás és a szövetségesek elpártolása sem vehette rá a
rómaiakat, hogy akár csak fel is vetődjön köztük a békekötés — sem a consul
hazaérkezése előtt, sem pedig utána, amikor hazatérésével felelevenítette az
elszenvedett vereség emlékét. (14) Sőt a polgárság még e nehéz időkben is olyan
lelki nagyságról tett tanúbizonyságot, hogy amikor a consu/ hazaérkezett a súlyos
vereség után, amelyért elsősorban ő volt felelős, minden rend tagjai nagy szám¬
ban vonultak ki a fogadására, köszönetet mondva neki, hogy nem adta fel az
ällam megmaradäsäba vetett hitét — (15) holott ha karthágói hadvezér lett volna,
nem menekülhetett volna meg a kínhaláltól.