Page 128 [128]
re készülőket azzal, hogy vissza akarták fogni őket, vagy hogy nem irigylik tőlük
ott tanúsított bátorságuk gyümölcseit, a megmenekülést és a dicsőséget, mert
jól tudják, hogy ők gyávaságuk és tehetetlenségük miatt jutottak gyalázatos
rabszolgasorsra? (22) Inkább a sátrakban lapulva akarták megvárni a hajnalt és
vele az ellenséget, holott az éjszaka csendjében alkalmuk lett volna a kitörésre.
De nyilván csak a táborból való kitörésre nem volt elég bátorságuk, arra azonban
igen, hogy táborukat hősiesen megvédelmezzék. (23) Napokon és éjszakákon
át állták az ostromot, fegyverrel védve a sáncokat, a sáncokkal magukat, és ami¬
kor már mindent megpróbáltak és mindenen keresztülmentek, megfosztva
minden létfenntartási lehetőségtől, az éhségtől elgyötörve már a pajzsot sem
bírták el, inkább az emberi esendőség, mint a fegyverek győzték le őket... (24)
Hogyne! Napkeltekor nyomult a sáncok alá az ellenség, és egy óra sem telt bele,
ők már át is adták neki magukat és fegyvereiket, és meg sem próbálták felvenni
a harcot. (25) Tessék, ilyen katonák voltak ezek a két nap alatt! Amikor a csa¬
tasorban kellett volna helytállniuk, visszamenekültek a táborba; amikor a sáncért
kellett volna küzdeniük, feladták a tábort. Sem a csatasorban, sem a táborban
nem lehetett hasznukat venni. (26) Benneteket váltsalak ki? Amikor ki kellene
törnötök a táborból, haboztok, és inkább ott maradtok; amikor meg maradnotok
kell és fegyverrel védeni a tábort, kiszolgáltatjátok azt az ellenségnek fegyvere¬
itekkel és saját magatokkal együtt. (27) Véleményem szerint, atyák és összeírtak,
ezeket éppúgy nem szabad kiváltani, mint ahogy azokat, akik az ellenség sűrű¬
jén keresztül kitörtek a táborból, és csodálatos hősiességgel megőrizték magukat
hazájuk számára, nem szabad kiadnunk Hannibalnak."
61.
(1) Manlius beszéde után a senazorok döntését — noha legtöbbjük rokonságban
volt valamelyik fogollyal — nemcsak az a hagyomány befolyásolta, hogy a római
állam a legrégebbi időktől fogva sohasem volt elnéző a hadifoglyokkal szemben,
de a pénzösszeg nagysága is. (2) Egyrészt, miután a sereg részére vásárolt rab¬
szolgák vételára és felfegyverzése már igen nagy összeget emésztett fel, nem
akarták az államkincstárat teljesen kimeríteni, másrészt nem akarták pénzelni
Hannibalt, aki a hírek szerint elsősorban pénzhiánnyal küszködött.
(3) Amikor elhangzott a kemény válasz, hogy nem váltják ki a foglyokat,
amely újabb gyásszal tetézte az eddigit a sok-sok polgár elvesztése miatt, az
emberek hangos sírás és jajgatás közepette kísérték a küldöttséget a kapuig. (4)
Az az egy azonban fogta magát és hazament, úgy vélvén, hogy miután csalárdul
visszatért a pun táborba, esküje nem kötelezi többé. Amikor a dolog kiderült, és
a senatus tudomására jutott, egyhangúlag úgy döntöttek, hogy el kell őt fogni,
és állami őrizet alatt vissza kell küldeni Hannibalhoz.
127