Page 127 [127]
katonai ¢ridunus Samniumban,' vagy a mi ifjükorunkban, az I. pun häborüban
Calpurnius Flamma? beszélt a 300 önkénteshez, amikor őket az ellenségtől
körülvett domb elfoglalására vezette: »Aldozzuk fel magunkat, katonák, és ha¬
lälunkkal szabaditsuk ki körülzärt legiöinkat az ellenseg gyürüjeböll« - (12) ha
így beszélt volna hozzátok, nem tartott volna benneteket férfiaknak, sem róma¬
iaknak, ha e hősi elszántságban nem akadt volna társakra köztetek. (13) Már¬
pedig ő nemcsak a dicsőség, de a szabadulás felé vezető utat is megmutatja
nektek; vissza akar vinni a hazátokba, szüleitek, hitvesetek, gyermekeitek köré¬
be. (14) De bennetek annyi bátorság sincs, hogy hagyjátok magatokat megmen¬
teni — vajon akkor mit tettetek volna, ha netán meg kell halnotok a hazáért?
50 000 aznap legyilkolt római polgár és szövetséges holtteste hever körülöttetek.
Ha a hősiesség ennyi példája sem hat rátok, és ha egy ekkora csapás nem tudott
meggyőzni, hogy az életet megvessétek, akkor soha semmi nem fog. (15) Csak
addig vágyakozzatok hazátok után, amíg teljes jogú, szabad emberek vagytok
— amíg van hazátok, és ti a polgárai vagytok! De most már késő: elvesztettétek
polgárjogotokat, kizártátok magatokat a polgárok közösségéből, a karthágóiak
rabszolgái lettetek.
(16) Pénzért akartok visszatérni onnan, ahová azért jutottatok, mert gyáva
semmirekellők vagytok? Amikor polgártársatok, Publius Sempronius felszólított,
hogy ragadjatok fegyvert és kövessétek, ti meg sem hallottátok; bezzeg mindjárt
utána meghallottátok Hannibal parancsát, hogy áruljátok el táborotokat és
adjátok át fegyvereiteket. (17) De miért csak gyávasággal vádolom azokat, akik
ellen bűntettért is vádat emelhetnék? Hisz nem elég, hogy vonakodtak követni
azt, aki üdvös tanácsot adott, de még meg is próbálták volna útját állni és visz¬
szatartani, ha a hősök kivont karddal el nem kergetik útjukból a gyávákat! Al¬
lítom, hogy Publius Semproniusnak először polgártársai sorain kellett átvágnia
magát, csak azután az ellenségen. (18) Ezeket a polgárokat hiányolná a haza?
Hiszen ha a többiek is ilyenek lettek volna, nem maradt volna meg egyetlen
polgár sem azok közül, akik Cannaenál harcoltak. (19) 7000 fegyveresből 600
mert a kitörésre vállalkozni, hogy szabad emberekként, fegyverrel a kezükben
térjenek vissza hazájukba, és az ellenség még ennek a 600 embernek sem tudta
útját állni! (20) Gondoljátok meg, mennyivel biztosabban tette volna meg azt
az utat majdnem két teljes légió! Akkor, atyák és összeírtak, ma Canusiumban
20 000 bátor és megbízható katonátok lenne. De így ki tekinthetné ezeket derék
és hűséges polgároknak? Mert bátornak azért ők sem mernék magukat nevezni...
(21) Hacsak nem hiszi azt valaki, hogy ezek voltaképpen támogatták a kitörés¬
1 Vö. VII. 34.
? Lásd a XVII. könyv tartalmi összefoglalóját.
126