Page 115 [115]
49.
(1) A csatatér másik felén Paullus, noha már a harc kezdetén súlyosan megse¬
besült egy parittyakőtől, (2) többször is ellentámadást indított Hannibal ellen
zárt alakzatban, és számos helyen fordított a hadi helyzeten, miközben a római
lovasság fedezte, végül már gyalogosan, minthogy a consulnak már arra sem volt
ereje, hogy lovát irányítsa. (3) Hannibal, amikor valaki hírül vitte neki, hogy a
római lovasok a consul parancsára gyalogosan harcolnak tovább, állítólag kije¬
lentette: , Akár megkötözve is átadhatná őket nekem!"
(4) A lovasok gyalogos harca olyan volt, mint akkor szokott lenni, amikor
már kétségtelen az ellenség győzelme: a legyőzöttek inkább hajlandóak ott
helyben meghalni, semhogy megfussanak, a győztesek pedig dühödten öldösik
azokat, akiket nem tudtak megszalasztani, amiért győzelmük útjában állnak. (5)
Végül mégis megfutamították azt a küzdelemtől és sebektől kimerült néhány
rómait, aki még életben maradt. Mindnyájan szétszóródtak, és aki tudta, igye¬
kezett megkeresni a lovát, hogy azon menekülhessen.
(6) Gnaeus Lentulus katonai ¢ribunus, amikor arra lovagolt, és megpillantotta
a tetőtől talpig csupa vér consult egy kövön ülve, így szólt hozzá: (7) , Lucius
Aemilius, te vagy az egyetlen, aki megérdemelnéd az istenek könyörületét, mert
egyedül te nem vagy felelős a mai vereségért. Kapj fel erre a lóra, amíg van még
erőd, én pedig mint kísérőd fel tudlak segíteni és megvédhetlek! (8) Ne tedd ezt
a csatát még gyászosabbá egy consul halálával, hisz enélkül is épp elég a könny és
fájdalom!
(9) ,Dicsdség neked hésiességedért, Gnaeus Cornelius — välaszolt a consul—, de
ne vesztegesd hiábavaló szánakozással azt a rövid időt, ami alatt még megmene¬
külhetsz az ellenség kezéből! (10) Indulj, és közöld az atyákkal hivatalos üzenete¬
met: biztosítsák Róma városának védelmét, és még mielőtt a győztes ellenség odaér,
erősítsék meg a védősereget. Ouintus Fabiusnak pedig add át személyes üzenete¬
met: Lucius Aemilius úgy élt és úgy hal meg, hogy nem feledte az ő tanácsait. (11)
Én pedig hadd leheljem ki lelkemet elesett katonáim között, hogy ne legyek
kénytelen ismét a törvény előtt felelni consulságom után, vagy törvény elé állítanom
tiszttársamat, hogy más bevádolása árán bizonyítsam ártatlanságomat!"
(12) Beszélgetés közben először menekülő polgártársaik tömege zúdult át
rajtuk, majd az ellenség. A consult — nem tudván, kicsoda — agyondárdázták,
Lentulust pedig a kavarodásban elragadta a lova. Ezután már menekült, ki merre
látott. (13) 7000 ember ért el a kisebbik táborba, 10 000 a nagyobbikba. Mint¬
egy 2000-en Cannae faluba menekültek, amelynek azonban nem voltak védmű¬
vei, így Karthalon itt azonnal körülfogta őket lovasaival. (14) A másik consul,
aki — véletlenül vagy szándékosan — egyik menekülő csapathoz sem csatlakozott,
mintegy 50 lovassal eljutott Venusiába.
114