Oldal 105 [105]
OCR
300 000 modius búzát, 200 000 modius árpát, hogy a rómaiak ne szenvedjenek hiányt, és ha még többre van szükségük, ők szállítanak nekik, oda, ahová az atyák akarják. (7) Hierón jól tudja, hogy a római nép seregében kizárólag római és latin nemzetiségű gyalogos és lovaskatonák szolgálhatnak, viszont a könnyűfegyverzetűek között látott már külföldi segédcsapatokat is a római táborban. (8) Ezért küldött 1000 íjászt és parittyást is, akiket jól fel lehet használni a baleáriak, a mórok és egyéb lőfegyverrel harcoló népek ellen. — (9) Az adományok mellett még a következő jó tanáccsal is szolgáltak: a Szicília kormänyzäsäval megbízott praetor keljen át a hajóhaddal Afrikába, hadd érezze az ellenség is a maga földjén a háborút, és ne küldhessen olyan könnyen csapatokat Hannibal támogatására. (10) A senatus a következő választ adta a királynak: Hierón kiváló ember és nagyszerű szövetséges, aki, amióta csak a római nép barátja lett, töretlen hűséget tanúsított, és Róma ügyét mindig és mindenütt bőkezűen támogatta. Ezért a római nép illő hálával viseltetik iránta. (11) Más városok lakói is küldtek már aranyat nekik, de ezt a római nép nem fogadta el, bár méltányolta a segítő szándékot. (12) De a Niké-szobrot és az általa képviselt jósjelet elfogadja, és az istennőnek a Capitoliumon ad és szentel lakhelyet, a Legjobb és Leghatalmasabb Iuppiter szentélyében. Itt, Róma fellegvárában felszentelve fogja jóindulattal és kegyesen, szilárdan és állhatatosan segíteni a római népet. (13) A parittyásokat, az íjászokat és a gabonát a consu/oknak adták át. A Titus Otacilius propraetor parancsnoksága alatt Szicíliában állomásozó 50 ötevezősoros hajóhoz még 25-öt küldtek, és felhatalmazták őt, hogy ha az állam érdekében szükségesnek látja, keljen át Afrikába. 38. (1) A consulok a sorozás befejezése után még néhány napig vártak, amíg a szövetséges és latin katonák megérkeztek. (2) Ezután — amire eddig még nem volt példa — a katonai íribunusok feleskették a katonákat. (3) Eddig ugyanis csak a szolgálati eskü volt szokásban, hogy a consulok parancsára összegyűlnek, és az ő parancsuk nélkül nem távoznak; amikor pedig összegyűltek, hogy decuriákba és centuriákba osszák őket, (4) az egyes lovasdecuriák és gyalogos cenzuriák tagjai önkéntes esküt tettek egymásnak, hogy nem távoznak el félelemből vagy menekülési szándékkal, és nem hagyják el helyüket, kivéve ha fegyvert kell fogniuk vagy keresniük, ellenséget levágniuk vagy bajtársat megmenteniük. (5) A katonáknak ezt az egymás közti, önkéntes szerződését változtatták most át a tribunusok előtt leteendő törvényes, ünnepélyes esküvé. (6) Varro consul, mielőtt a sereg elindult a Városból, több ízben tartott szenvedélyes hangú népszónoklatot, azt a vádat hangoztatva, hogy az előkelők hozták Itáliára a háborút, és az továbbra is itt fogja rágni az állam húsát, (7) ha még 104
