Oldal 105 [105]
300 000 modius búzát, 200 000 modius árpát, hogy a rómaiak ne szenvedjenek
hiányt, és ha még többre van szükségük, ők szállítanak nekik, oda, ahová az atyák
akarják. (7) Hierón jól tudja, hogy a római nép seregében kizárólag római és latin
nemzetiségű gyalogos és lovaskatonák szolgálhatnak, viszont a könnyűfegyver¬
zetűek között látott már külföldi segédcsapatokat is a római táborban. (8) Ezért
küldött 1000 íjászt és parittyást is, akiket jól fel lehet használni a baleáriak, a
mórok és egyéb lőfegyverrel harcoló népek ellen. — (9) Az adományok mellett
még a következő jó tanáccsal is szolgáltak: a Szicília kormänyzäsäval megbízott
praetor keljen át a hajóhaddal Afrikába, hadd érezze az ellenség is a maga földjén
a háborút, és ne küldhessen olyan könnyen csapatokat Hannibal támogatására.
(10) A senatus a következő választ adta a királynak: Hierón kiváló ember és
nagyszerű szövetséges, aki, amióta csak a római nép barátja lett, töretlen hűséget
tanúsított, és Róma ügyét mindig és mindenütt bőkezűen támogatta. Ezért a
római nép illő hálával viseltetik iránta. (11) Más városok lakói is küldtek már
aranyat nekik, de ezt a római nép nem fogadta el, bár méltányolta a segítő szán¬
dékot. (12) De a Niké-szobrot és az általa képviselt jósjelet elfogadja, és az is¬
tennőnek a Capitoliumon ad és szentel lakhelyet, a Legjobb és Leghatalmasabb
Iuppiter szentélyében. Itt, Róma fellegvárában felszentelve fogja jóindulattal és
kegyesen, szilárdan és állhatatosan segíteni a római népet.
(13) A parittyásokat, az íjászokat és a gabonát a consu/oknak adták át. A Titus
Otacilius propraetor parancsnoksága alatt Szicíliában állomásozó 50 ötevezősoros
hajóhoz még 25-öt küldtek, és felhatalmazták őt, hogy ha az állam érdekében
szükségesnek látja, keljen át Afrikába.
38.
(1) A consulok a sorozás befejezése után még néhány napig vártak, amíg a szö¬
vetséges és latin katonák megérkeztek. (2) Ezután — amire eddig még nem volt
példa — a katonai íribunusok feleskették a katonákat. (3) Eddig ugyanis csak a
szolgálati eskü volt szokásban, hogy a consulok parancsára összegyűlnek, és az ő
parancsuk nélkül nem távoznak; amikor pedig összegyűltek, hogy decuriákba és
centuriákba osszák őket, (4) az egyes lovasdecuriák és gyalogos cenzuriák tagjai
önkéntes esküt tettek egymásnak, hogy nem távoznak el félelemből vagy me¬
nekülési szándékkal, és nem hagyják el helyüket, kivéve ha fegyvert kell fogni¬
uk vagy keresniük, ellenséget levágniuk vagy bajtársat megmenteniük. (5) A ka¬
tonáknak ezt az egymás közti, önkéntes szerződését változtatták most át a
tribunusok előtt leteendő törvényes, ünnepélyes esküvé.
(6) Varro consul, mielőtt a sereg elindult a Városból, több ízben tartott szen¬
vedélyes hangú népszónoklatot, azt a vádat hangoztatva, hogy az előkelők hoz¬
ták Itáliára a háborút, és az továbbra is itt fogja rágni az állam húsát, (7) ha még
104