Oldal 103 [103]
gyűlés megtartására, ezért erőszakolták ki, hogy az augurok nyilvánítsák érvény¬
telennek a dictator kinevezését. (11) Megkapták hát az inzerregnumot. Az egyik
consuli tisztség azonban mindenképpen a római köznépet illeti; ezzel a nép
szabadon fog rendelkezni, és annak adja majd, aki gyorsan akar győzni, nem
pedig sokáig hadvezérkedni.
35.
(1) Az efféle szénoklatokkal ügy felizgatték a koznépet, hogy — noha három
patrícius is pályázott: Publius Cornelius Merenda, Lucius Manlius Vulso és
Marcus Aemilius Lepidus, (2) és két, immár előkelőnek számító családból szár¬
mazó plebejus: Gaius Atilius Serranus és Quintus Aelius Paetus, az egyik pontifex,
a masik augur — csak az egyik consult välasztottäk meg Gaius Terentius szemé¬
lyében, hogy tiszttársa megválasztásánál teljesen az ő befolyása érvényesüljön a
gyűlésen. (3) Ekkor a nemesség, belátva, hogy Terentius vetélytársaiban nem
volt elég erő, nagy nehezen rábírta Lucius Aemilius Paullust kényszerítette, hogy
pályázzon. Aemilius azelőtt Marcus Liviusszal együtt volt consul, és amikor
tiszttársát perbe fogták, kis híján ő is megégette magát,! ezért aztán nem szível¬
hette a köznépet. (4) A következő választási napon, miután Varro valamennyi
ellenfele visszalépett az ő javára, őt választották meg a consu/ mellé, nem annyi¬
ra tiszttársául, mint inkább méltó ellenfeléül? [216]. (5) Ezután tartották meg a
praetorvälasztäst, ahol Marcus Pomponius Mathót? és Publius Furius Philust
választották meg. Sorshúzással Philusra bízták a városbeliek, Pomponiusra a
római polgárok és idegenek között felmerülő jogviták intézését. (6) Rajtuk kívül
még két braezort választottak, Szicíliába Marcus Claudius Marcellust, Galliába
pedig Lucius Postumius Albinust. (7) Mindegyiküket távollétében választották
mep, és Terentiust, a consult kivéve mind többedszerre viselték a most rájuk
ruházott tisztséget, miközben számos kiváló és tettre kész ember nem jutott
tisztséghez — a jelenlegi helyzetben ugyanis nem tűnt ajánlatosnak, hogy bárki¬
re is olyan tisztséget bízzanak, amelybe most kellene beletanulnia.
! Aemilius 219-ben volt consu/ Livius Salinatorral együtt, akit az illírek fölött aratott
győzelme után sikkasztásért elítéltek.
2 A Terentius Varro és Aemilius Paullus közti éles szembenállás liviusi ábrázolása erősen
tendenciózusnak tűnik. Valószínű, hogy a két consu/ valójában egy oldalon állt, és mind¬
ketten a Hanniballal szembeni offenzív hadviselést pártolták, összhangban a senatus
többsége által képviselt nézettel: Polübiosz beszámolójából (III. 107-108) ugyanis egy¬
értelműen az derül ki, hogy a cannaei csatát nem Varro, hanem a senatus döntéséből
vívták meg, és ebben sokat vártak a komoly hadvezéri múlttal rendelkező Paullustól is.
3 Nem azonos a XXII. 7. 8-ban emlitett M. Pomponius praezorral.
102