Page 97 [97]
(9) A rómaiak már első látásra lebecsülték a csekély számú ellenséget, és
mindenki versengett azért, hogy ő űzhesse el őket és foglalhassa el a dombot.
A legelvakultabbak és legyvakmerőbbek közé állva maga a vezér szólította őket
fegyverbe, miközben üres fenyegetéseket zúdított az ellenségre. (10) Először a
könnyűfegyverzetűeket indította ellenük, majd zárt alakzatban a lovasságot is;
végül látva, hogy az ellenség is kap erősítést, felsorakozott légióival avatkozott
be. (11) Hannibal, ahogy mind hevesebbé vált az ütközet, újabb és újabb lovas
és gyalogos csapatokat küldött szorongatott emberei segítségére, így végül sza¬
bályos csatarendet alakított ki. Most már mindkét részről teljes erővel vetették
magukat a küzdelembe. (12) Amikor az elöl haladó, az elfoglalt dombot alulról
rohamozó könnyűfegyverzetűeket visszaverték és lelökdösték a dombról, ezek
futás közben megfertőzték rémületükkel az utánuk haladó lovasságot is, és
visszamenekültek a légiók hadijelvényeihez. (13) Az általános felfordulásban
csupán a gyalogos csatasor állta a sarat rendületlenül, és szemmel láthatólag
annyira fellelkesítette őket a néhány nappal azelőtt kivívott siker, hogy egy
rendes, szabályszerű ütközetben mindenképpen az ellenség fölé kerekedtek
volna. (14) De a rejtekhelyükről hirtelen előrontó ellenséges csapatok két oldal¬
ról és hátulról rájuk támadva annyira megzavarták és megrémítették mindnyá¬
jukat, hogy minden harci kedvük elszállt, de még a menekülésre sem maradt
reményük.
29.
(1) Amikor Fabius meghallotta a rémült katonák első segélykiáltásait, majd
messziről meglátta, hogy csatasoruk felbomlott, így szólt: , Így van ez: a szeren¬
cse lesújtott a meggondolatlanra, egy pillanattal sem hamarabb, mint tartottam
tőle. (2) Fabiusszal egyenlő hatalmat kapott, de most láthatja, hogy Hannibal
katonai rátermettség és szerencse terén egyaránt fölé kerekedett. A szidásnak és
a neheztelésnek azonban nem most van itt az ideje. Most előre a hadijelvények¬
kel, ki a sáncok mögül! Csikarjuk ki az ellenségtől a győzelmet, polgártársaink¬
ból pedig a beismerést, hogy hibáztak!
(3) A rómaiak közül már sokan elestek, mások a menekülés útját keresték,
amikor — mintha csak az ég küldte volna — megjelent Fabius felmentő serege.
(4) Még mielőtt dárdahajításnyira értek vagy közelharcba bocsátkoztak volna,
máris megfékezték bajtársaik fejvesztett menekülését és az ellenség túlzott
magabiztosságát. (5) Akik felbomlott egységeikből szanaszét futottak, most
összegyűltek és az ép csatasorban kerestek menedéket, azok pedig, akik többen
egyszerre futamodtak meg, most kört alakítva, arccal az ellenség felé, lassan
vonultak vissza, vagy összetömörülve megálltak. (6) A legyőzött és a friss sereg
96