Page 75 [75]
szabadon elvonulhatnak. (12) Ezt az ígéretet Hannibal igazi pun hűséggel tar¬
totta meg: egytől egyig bilincsbe verette őket.
7.
(1) Így zajlott le a híres trasumennusi csata, amelyet a római nép kevés veresége
között tartanak számon. (2) 15 000 római esett el a harcban, és Etruria-szerte
10 000-en menekültek különböző útvonalakon a Város felé. (3) Az ellenség a
csatában 2500 embert vesztett, de később a sebesültek közül is sokan meghaltak.
Más történetírók ennek többszörösére teszik a két fél veszteségeit; (4) én magam
azonban - amellett hogy nem szeretek alaptalanul felnagyított adatokat feltün¬
tetni, bár a történetírók rendszerint hajlamosak erre — Fabiust követtem mint a
legmegbízhatóbb szerzőt, aki e háború idején élt.
(5) Hannibal váltságdíj nélkül szabadon engedett minden latin foglyot, de a
rómaiakat megbilincseltette. Kiadta a parancsot, hogy az ellenséges hullákat
rakják halmokba, saját katonáinak holttestét pedig válogassák ki belőle, és te¬
messék el. Flaminius holttestét is nagy gonddal kerestette, hogy eltemettesse,
de nem találták meg.
(6) Rómában a vereség első hírére a nép nagy rémület és zűrzavar közepette
a Forumra csődült. (7) A matrónák az utcákon bolyongva minden szembejövőt
arról faggattak, miféle új vereségről szólnak a hírek, és mi lett a hadsereggel.
Majd amikor a hatalmas gyűléssé duzzadt tömeg a Comitiumra és a Curia elé
vonult, és a főtisztségviselőket követelte, (8) végre nem sokkal napnyugta előtt
Marcus Pomponius éraezor közölte velük: , Nagy csatát vesztettünk el." Noha
tőle semmi pontosabbat nem tudtak meg, különböző rémhírekkel tömték egy¬
más fejét, és azzal tértek haza, hogy a consul a sereg nagy részével együtt elpusz¬
tult, (9) csak néhányan maradtak életben, akik vagy Etruriában szóródtak szét
menekülés közben, vagy az ellenség fogságába estek. (10) Ahányféle csapás
sújtotta a vert hadat, annyiféle gond marcangolta azoknak a szívét, akiknek
hozzátartozói Gaius Flaminius seregében szolgáltak, mert semmit sem hallot¬
tak szeretteik sorsáról, és egyikük sem tudhatta biztosan, reménykedjen-e vagy
rettegjen.
(11) Másnap és még napokon át majdnem több nő, mint férfi ácsorgott kinn
a kapuknál. Mind valamelyik hozzátartozóját vagy a róluk szóló híreket várta;
körülfogtak, kérdésekkel ostromoltak minden érkezőt, aki — különösen, ha is¬
merős volt — nem szabadulhatott, amíg sorban mindenről ki nem kérdezték. (12)
Aztán különböző arckifejezéssel váltak el a hírhozótól, aszerint hogy biztató
vagy szomorú híreket hallottak-e, és hazafelé menet a szerencsét kívánók vagy
a vigasztalók sokasága vette őket körül. Különösen a nőkön látszott erősen az
74