Page 73 [73]
ellenük a harcot, mielőtt még idejük lett volna megfelelő csatarendbe fejlődni,
felfegyverkezni, kardot rántani.
5.
(1) Általánossá vált a fejetlenség, de maga a consu/ a válságos helyzetben is kel¬
lőképp megőrizte hidegvérét. Amennyire a hely és az idő engedte, helyreállítot¬
ta a felbomlott egységeket — mivel ki-ki arrafelé fordult, ahonnan a zűrzavaros
kiáltozást hallotta —, és mindenütt, ahová ő maga vagy a hangja eljutott, helyt¬
állásra és harcra biztatta katonáit: (2) Innen ki nem juttatják őket a fogadalmak
vagy az imádság — mondta -—, csakis az erő és a bátorság; a csatasor közepén át
is utat tör a fegyver, és minél kevesebb a félelem, annál kisebb a veszedelem.
(3) De a nagy zajban és tolongásban sem tanácsát, sem parancsát nem lehe¬
tett hallani. Arra már remény sem volt, hogy a katonák felismerjék saját hadi¬
jelvényüket, egységüket, helyüket, hisz annyi lélekjelenlétük is alig maradt, hogy
fegyvert ragadva felkészüljenek a csatára. Jó néhányan úgy estek el, hogy a
pajzsuk csak holt súly volt a kezükben, de nem védte őket. A sűrű ködben na¬
gyobb hasznát vették a fülüknek, mint a szemüknek. (4) TIétován tekingettek
erre-arra, amerről sebesültek nyögése, testekre és fegyverekre zúduló csapások
Zaja, a rémültek és az őket korholók egybevegyülő kiáltozása hallatszott.
(5) Egyesek menekültek volna, de a harcolók tömegébe keveredve ott ragad¬
tak, mások visszafelé igyekeztek a csatába, de magával sodorta őket a menekülők
áradata. (6) Majd miután minden irányban hiába próbáltak kijutni, mert két
oldalról a hegyek és a tó, elöl és hátul pedig az ellenséges vonalak zárták közre
őket, nyilvánvalóvá lett, hogy a menekülés egyetlen reménye fegyveres jobbjuk¬
ban rejlik. (7) Így ki-ki saját maga vezérévé és buzdítójává vált a harcban. Új
csata kezdödött, nem szabalyos princeps, hastatus és triarius vonalak szerint
rendezödve, ahol az Elcsapatok a hadijelvenyek elött, az arcvonal többi része
pedig ezek mögött küzd, és a katonäk sajat légidjukban, cohorsukban, manipu¬
lusukban harcolnak. (8) Találomra tömörültek össze, és mindenkit a saját el¬
szántsága vezényelt az első vagy a hátsó vonalba. Olyan elkeseredett hévvel
küzdöttek, annyira lekötötte figyelmüket a csata, hogy a harcolók közül senki
sem vette észre a földrengést, amely Itália sok városát nagyrészt romba döntöt¬
te, rohanó folyókat térített ki medrükből, a tengert a folyók medrébe terelte,
hegyeket döntött le hatalmas omlással."
! A földrengésről szóló hagyomány Coelius Antipatertől származik (vö. Cicero: A jóslásról
I. 78.). Livius nem szól arról, hogy a senazus ennek kiengesztelésére bármilyen intézkedést
tett volna, ezért gyanítható, hogy inkább a drámai történetírás egy kellékével állunk
szemben.
72