Page 72 [72]
(11) E gúnyos szemrehányás után megparancsolta, hogy gyorsan húzzák ki a
földből a hadijelvényeket, mert indulnak, és lóra pattant. Lova azonban hirtelen
összerogyott, és a feje fölött levetette magáról a consult. (12) A körülállók még
mind az elrettentő, baljós előjel hatása alatt álltak, amikor jelentették, hogy az
egyik hadijelvényt hordozója sehogy sem bírja kihúzni a földből. (13) Erre a consul
így fordult a hírhozóhoz: , Véletlenül nincs nálad egy level a senatust6l, amelyben
megtiltják, hogy harcoljak" Takarodj és mondd meg nekik, hogy ássák ki azt a
jelvényt, ha már úgy elzsibbadt a kezük félelmükben, hogy nem képesek kihúzni!
(14) Ezután elindult a menet. A vezetők, azonfelül hogy már a haditervvel
sem értettek egyet, a kettős csodajel miatt is rettegtek. Az egyszerű katonák
viszont örültek, hogy ilyen elszánt vezérük van, mert csak annyit láttak, hogy
bízik magában, de azt már nem, hogy van-e rá oka is.
4.
(1) Hannibal a Cortona városa és a Irasumennus-tó között fekvő egész vidékre
rázúdította a háború minden borzalmát, hogy minél jobban felszítsa az ellenség
dühét a szövetségesein esett sérelmek megbosszulására. (2) Es már el is érkeztek
egy olyan helyre, amelyet mintha cselvetésre teremtettek volna: oda, ahol a
Trasumennus-tö a legmélyebben nyúlik be a cortonai hegyek lábához. Csak egy
keskeny út vezet át közöttük, mintha szántszándékkal hagytak volna egy kis te¬
rületet erre a célra. A terep ezután némileg kiszélesedik, mezővé tágul, utána
dombok kezdődnek. (3) Hannibal itt, a nyílt síkságon állította fel táborát, és itt
maradt az afrikai és hispán csapatokkal együtt. A baleáriakat és a többi könnyű¬
fegyverzetű egységet elküldte, hogy hátulról kerüljék meg a hegyeket, a lovasokat
pedig közvetlenül a szoros bejáratához állította, ahol a dombok mögött jól elrej¬
tőzhettek, hogy ha majd a rómaiak behatolnak a szorosba, hátul a lovasság zárja
el útjukat, és így seregük teljesen be legyen szorítva a hegyek és a tó közé.
(4) Flaminius, aki előző nap, alkonyatkor érkezett a tóhoz, másnap, alighogy
felderengett a hajnal, felderítés nélkül átkelt a szoroson, és amikor serege a
szélesebb mezőre érve kezdett felfejlődni, csak a szemben táborozó ellenséget
látta meg, de nem vette észre a háta mögött és a feje fölött lesben álló csapato¬
kat. (5) Hannibal, amikor látta, hogy terve bevált, és az ellenség beszorult a
hegyek, a tó és az ő csapatai közé, jelt adott, hogy mind egyszerre támadjanak.
(6) Le is zúdultak, mindenki a számára legrövidebb úton. Támadásuk a római¬
akat annál váratlanabbul érte, mert a tóból felszálló köd sűrűbben ülte meg a
síkságot, mint a hegyeket; az ellenséges csapatok jól láthatták egymást a magas¬
latokon, és így még könnyebb volt összehangolniuk a támadást. (7) A rómaiak,
mielőtt egyáltalán láttak volna valamit, a körös-körül felharsanó csatakiáltásból
vették észre, hogy körülzárták őket, sőt szemből és oldalról már meg is kezdték
71