Seite 66 [66]
és egyéb, a consuli hivatalhoz kapcsolódó, indulását hátráltató intézkedésekkel
vissza fogják tartani a Városban, magántermészetű utazás ürügyén titokban
provinciájába távozott.
(6) Amikor a dolog kiderült, az atyák, akik eddig sem szívelték őt, most még
jobban feldühödtek. Azt mondogatták, hogy Flaminius most már nemcsak a
senatus, de a halhatatlan istenek ellen is hadat visel. (7) Annak idején a jósjelek
ellenére választották meg consullá, majd amikor isteni és emberi parancs hívta
őt vissza már a csatatérről, nem engedelmeskedett. Most pedig bűntudatot
érezve amiatt, hogy megvetette őket, elmenekült az ünnepélyes capitoliumi
fogadalomtétel elől,! (8) hogy ne kelljen hivatalba lépése napján megjelennie a
Legjobb és Leghatalmasabb Iuppiter szentélyében, ne kelljen látnia és megkér¬
deznie a senafust, amely gyűlöli őt, és amelyet egyedül ő gyűlöl, ne kelljen beje¬
lentenie a Latin Ünnepek időpontját és bemutatnia az évenkénti áldozatot
Iuppiter Latiarisnak a hegyen,? (9) ne kelljen jósjelkérés után a Capitoliumra
járulnia ünnepélyes fogadalomtételre, hogy azután hadvezéri köpenyben, /ictorok
kíséretében vonuljon provinciájába. Nem! Mint valami markotányos, hatalmi
jelvények és Ziczorok nélkül utazott el, titokban, lopva, mintha száműzöttként
távozna idegen földre. (10) Nyilván jobban illik cozisu/A méltóságához, hogy Róma
helyett Ariminumban vegye át tisztségét, és nem házi istenei előtt, hanem egy
fogadóban öltse fel a bíborszegélyes tógát!
(11) Egyhangúlag úgy vélték, hogy vissza kell őt hívni, ha akarja, ha nem, és
kényszeríteni, hogy mielőtt a provinciájába utazna a seregéhez, személyesen
tegyen eleget minden, istenek és emberek iránti kötelességének. (12) Ugy dön¬
töttek, hogy követséget küldenek utána. Ouintus Terentius és Marcus Ántistius
utazott el hozzá, de ők sem hatottak rá jobban, mint az a levél, amelyet első
consulsága idején kapott a senazustól. (13) Néhány nap múlva hivatalba lépett.
Az áldozatnál a már leütött borjú kitépte magát az áldozópapok kezéből, és
vérrel fröcskölte össze a körülöttük állók nagy tömegét. (14) A távolabb állók
között, ha lehet, még nagyobb zűrzavar és futkosás támadt, mert nem tudták,
mi okozta a rémületet. Az eseményt a legtöbben rendkívüli csapás előjelének
magyarázták. (15) Ezután Flaminius átvett két légiót Semproniustól, az előző
évi consultól, kettőt Gaius Atilius praezortól," majd seregével megindult Etruria
felé az Appenninek ösvényein.
! Lásd a X. 7. 6 jegyzetét.
2 A Latin Ünnepek végén a consul áldozatot mutatott be a latin szövetséget védelmező luppi¬
ternek az Albai-hegyen; a hadviselési szezon csak ezután kezdődhetett meg számára.
§ Liviusnak ezt az állítását többen kétségbe vonják, mert ez azt jelentené, hogy a másik
consulnak nem maradt serege (vö. XXII. 7. 2-4 és 11. 3).
65