Page 61 [61]
inkább temetkeztek. (9) Aztán olyan harapós hideg következett, hogy ha valaki
kikecmergett az emberek és állatok földön heverő, szánalmas tömegéből, és
talpra akart állni, sokáig nem volt rá képes, mert inai megmerevedtek a hidegtől,
és alig működtek az ízületei. (10) Aztán, amikor végre életet vertek magukba,
mozogni kezdtek, magukhoz tértek, és imitt-amott tüzeket gyújtottak, tehetet¬
lenségében ki-ki a másikat hívta segítségül. (11) Két napig időztek ezen a helyen,
mintha ostromzár alatt lettek volna. Sok ember, sok málhás állat veszett oda,
valamint hét elefánt azok közül, amelyek túlélték a trebiai csatát."
59.
(1) Hannibal leereszkedett az Appenninekből, majd táborával visszaindult Pla¬
centia felé, és mintegy tíz mérföldre a várostól megállapodott. Másnap 12 000
gyalogossal és 5000 lovassal indult az ellenségre. (2) Nem húzódozott az ütkö¬
zettől Sempronius consul sem, aki immár visszatért Rómából. Aznap három
mérföld távolság választotta el a két tábort. (3) Másnap iszonyú hévvel és vál¬
takozó hadiszerencsével ütköztek meg. Az első összecsapás után a rómaiak olyan
fölénybe kerültek, hogy nemcsak a csatában győzték le az ellenséget, hanem
egészen a táboráig üldözték, majd a tábort is ostrom alá vették. (4) Hannibal
csak néhány védőt hagyott a sáncokon és a kapuknál, a sereg többi részét zárt
alakzatban a tábor közepén sorakoztatta fel, megparancsolva, hogy éber figye¬
lemmel várják a jeladást a kitörésre. (5) Már a nap kilencedik órája felé járt az
idő, amikor a római vezér, látva, hogy hiába fárasztja katonáit, nincs remény a
tábor elfoglalására, visszavonulót fújt. (6) Amikor ezt Hannibal meghallotta, és
látta, hogy lanyhul a csata, és az ellenség visszahúzódott a tábortól, lovasságát
azonnal támadásra küldte ellenük jobb és bal oldalról, ő maga pedig a gyalogság
főerejével középen rontott ki a táborból. (7) Aligha lett volna ennél kegyetlenebb
és a két fél nagy veszteségeiről hírhedtebb csata, ha az idő megengedte volna,
hogy hosszúra nyúljon a küzdelem. (8) De az ádáz dühvel megkezdett harcot
félbeszakította az éjszaka. Így hevesebb volt az összecsapás, mint az öldöklés, és
ahogy nagyjából egyenlő esélyekkel harcoltak, úgy egyforma veszteségekkel is
váltak szét. Egyik oldalon sem esett el több 600 gyalogosnál és feleannyi lovas¬
nál. (9) De a rómaiak vesztesége érzékenyebb volt, mint azt a számok alapján
sejtenénk, mert az elesettek között több lovag, öt katonai zribunus és három
szövetséges parancsnok is volt.
! A sikertelen appennini átkelés valószínűleg csak történetírói fikció; nehéz ugyanis elkép¬
zelni, hogy Hannibal komoly ok nélkül nekivágott volna egy ilyen útnak bizonytalan
időjárási viszonyok mellett.
60