Oldal 60 [60]
(9) Hannibal ezután néhány napi pihenőt tartott, majd alighogy kellő ellá¬
tásban részesítették sebesülését, elindult, hogy elfoglalja Victumulaet. (10) A gall
háború idején ez volt a rómaiak raktártelepe. Később ezen a megerősített helyen
sokféle népség letelepedett a környéken lakó különféle törzsekből, most pedig
a portyázásoktól való félelem a földekről is sok embert űzött ide. (11) Ez a so¬
kaság, fellelkesülve a hírtől, hogy Placentiánál milyen derekasan megvédték a
védősereget a rómaiak, fegyvert ragadva kivonult Hannibal elé. (12) Az úton
lezajlott összecsapás inkább menetoszlopok, mint csatasorok harca volt, és mivel
az egyik oldalon csak szervezetlen tömeg állt, a másikon viszont egymásban bízó
vezér és katonák, a kisebb létszámú ellenség szétverte a mintegy 35 000 főnyi
sokaságot. (13) Másnap meg is adták magukat, és az ellenséges helyőrséget
bebocsátották a városba. Amikor aztán a parancsnak engedelmeskedve átadták
fegyvereiket, tüstént elhangzott a jeladás a győzteseknek, hogy megkezdhetik a
zsákmányolást, mintha ostrommal vették volna be a várost. (14) Egyetlen ször¬
nyűség sem maradt el, amiről csak a történetírók ilyen események leírásánál meg
szoktak emlékezni: nincs a kéjvágynak, a kegyetlenségnek, az embertelen gőgnek
olyan megnyilvánulása, amit e szerencsétleneknek ne kellett volna elszenvedni¬
ük. Ezek voltak a télen Hannibal hadműveletei.
58.
(1) Ezután pihenőt engedett katonáinak, de nem sokáig, csak amíg kibírhatatlan
volt a hideg. (2) A tavasz első bizonytalan jeleire már fel is kerekedett téli szál¬
lásáról, és Etruriába vonult, hogy szépszerével vagy erőszakkal ezt a népet is maga
mellé állítsa, mint a gallokat és a ligurokat. (3) Az Appennineken való átkelés
közben rettenetes zivatar támadt, amely szinte az Alpokban átélt szörnyűségeket
is felülmúlta. Amikor a szél a szemükbe vágta az esőt , először megálltak, mert
vagy kénytelenek voltak eldobni a fegyvereiket, vagy ha megpróbáltak a széllel
szemben haladni, az orkán megragadta és földhöz csapta őket. (4) Majd amikor
már fulladoztak, és nem kaptak levegőt, a szélnek háttal fordulva lekuporodtak
egy időre. (5) Ám ekkor iszonyú robajjal megzendült az ég, és félelmes menny¬
dörgés közepette cikázni kezdtek a villámok. Fülük zúgott, szemük káprázott,
megdermedtek rémületükben. (6) Amikor a zápor végre kitombolta magát, annál
dühödtebb erővel támadt fel a szélvész, így elkerülhetetlennek látszott, hogy ott
helyben, ahol meglepte őket a vihar, tábort verjenek. (7) Ezzel pedig szinte
elölről kezdődött a küzdelem: semmit nem lehetett kibontani vagy felállítani,
amit pedig mégis felvertek, az sem maradt a helyén, mert a szél mindent szét¬
tépett és magával ragadott. (8) Majd amikor a széltől a magasba sodort víz
összefagyott a jeges csúcsok felett, olyan hó- és jégzápor szakadt le, hogy az
emberek mindent eldobva földre vetették magukat, és pajzsuk alá bújtak vagy
59