Oldal 58 [58]
szövetséges, valamint cenomanus segédcsapatok — ez az egyetlen gall törzs
maradt hűséges. Ezek a csapatok indultak harcba.
(5) A baleáriak kezdték meg a támadást. Amikor a légiók szilárdabb tömbje
útjukat állta, a könnyűfegyverzetű csapatok gyorsan széthúzódtak a szárnyakra,
és ezáltal meglepetésszerűen nehéz helyzetbe hozták a római lovasságot. (6)
A 4000 kimerült római lovas ugyanis eleve nehezen állta a sarat 10 000, nagyrészt
pihent ellenséges lovassal szemben, ekkor viszont még a baleáriak dárdazápora
is felhőként lepte el őket. (7) Ráadásul a szárnyak széléről előtörtek az elefántok
is, amelyek nem is szokatlan alakjukkal, sokkal inkább idegen szagukkal vadítot¬
ták meg a lovakat, ami általános megfutamodáshoz vezetett. (8) A gyalogosok
küzdelmében a két félnek inkább bátorsága, mint testi ereje volt egyenlő, hiszen
a punok nemrég ettek, így friss erővel indultak küzdelembe, viszont az éhes, el¬
csigázott, hidegtől dermedt rómaiak alig bírtak mozogni. Mindamellett hősiesen
helytálltak volna, ha csak a gyalogosok ellen küzdenek. (9) De miután a római
lovasság megfutott, nemcsak a baleáriak dárdázták őket oldalról, hanem már az
elefántok is a gyalogos csatasor centrumát támadták; Magon és a numidák pedig,
mihelyt a mit sem sejtő csatasor elhaladt leshelyük mellett, előtörtek és hátba
támadták őket, nagy zűrzavart és rémületet keltve köztük. (10) De még ennyi
bajtól szorongatva is jó ideig helytállt a csatasor, még az elefántokkal szemben is,
pedig erre lehetett a legkevésbé számítani. (11) Ezeket az e célra odahelyezett
velesek űzték el dárdáikkal, amikor pedig megfutottak, nyomukba eredtek, és a
farkuk alatt szurkálták őket, ahol a bőrük a legvékonyabb és legsebezhetőbb.
56.
(1) A nyugtalan és már csaknem saját csapataikat legázoló elefántokat Hannibal
parancsára kihajtották a centrumból a balszárnyra, a gall segédcsapatok ellen.
Ezek azonnal fejvesztett menekülésbe kezdtek, és a rómaiakon újabb rémület
vett erőt, látva, hogy segédcsapataikat szétverték. (2) Minthogy már kör alakba
rendeződve küzdöttek, mintegy 10 000 ember — mivel másfelé nem nyílt út —
nagy vérfürdő közepette az afrikaiak csatasorának közepén vágta át magát, ahol
az gall segédcsapatokkal volt megerősítve. (3) Mivel táboruktól elvágta őket a
folyó, és az esőben nem tudtak eléggé tájékozódni, merre vigyenek segítséget
övéiknek, egyenes irányban indultak el, és eljutottak Placentiába.
(4) Ezután több kitörés is történt mindenféle irányban, de akik eljutottak a
folyóig, azokat vagy az örvények nyelték el, vagy míg haboztak, hogy belegázol¬
janak-e, rajtuk ütött az ellenség. (5) Akik menekülés közben szétszóródtak a
földeken, részben Placentiába igyekeztek az elvonuló csapat nyomait követve,
részben az ellenségtől félve inkább vakmerően belegázoltak a folyóba, átlábaltak
rajta, és visszajutottak táborukba. (6) A havas eső és a kibírhatatlan hideg sok
57