Page 56 [56]
táboroznak Itáliában, majdnem látótávolságban Róma városától! Nem Szardínia
és Szicília kell nekik, amelyeket vereségük után elveszítettek, nem is Hispániá¬
nak a Hiberuson innen fekvő része; most már ősi hazájukból, szülőföldjükről
akarják elűzni a rómaiakat. (5) , Apáink — mondta -, akik Karthágó falai alatt
vívták a csatákat, felnyögnének, ha látnák, hogy mi, az ő sarjaik, a két consul és
a két consuA sereg, Itália közepén a sáncaink mögött lapulunk, mialatt a punok
már mindent elfoglaltak az Alpok és az Appenninek között!"
(6) Így beszélt gyengélkedő tiszttársa mellett ülve a fővezéri sátorban, mint¬
ha csak népgyűlésen szónokolna. Tettre sarkallta a választógyűlés közeledő
időpontja is, nehogy a háború folytatása kitolódjon az új consulok hivatali ide¬
jére, de az a lehetőség is, hogy egymaga arathatja le a dicsőséget, amíg tiszttár¬
sa lábadozik. (7) Ezért hiába tiltakozott Cornelius, megparancsolta katonáinak,
hogy készüljenek, mert hamarosan ütközetre kerül a sor.
Hannibal jól látta, hogy az ellenségnek mit parancsol saját érdeke, ezért
nemigen remélte, hogy a két consul bármilyen vakmerő vagy meggondolatlan
lépést tesz. (8) De amikor hírét vette, majd maga is megtapasztalta, hogy milyen
hamari és harcias természetű az egyik consul, és úgy számított, hogy a fosztoga¬
tókkal való összecsapás még növelte vakmerőségét, bízni kezdett abban, hogy
hamarosan szerencsés alkalmat fog találni a cselekvésre. (9) Feszülten figyelt,
hogy el ne szalassza a kedvező pillanatot, amíg az ellenség katonái még gyakor¬
latlanok, amíg a kiválóbb hadvezért sebesülése bénítja meg a cselekvésben, (10)
és amíg eleven a harci kedv a gallokban, akikről tudta, hogy túlnyomó többségük
annál kedvetlenebbül fogja őt követni, minél távolabb viszi őket otthonuktól.
(11) Ezért és hasonló okokból remélte, hogy hamarosan csatát vállalhat, akár
úgy is, hogy maga kezdeményezi, ha a rómaiak nem teszik. Amikor pedig a gall
felderítők — akik biztonságosan meg tudták szerezni a kívánt értesüléseket, mert
mindkét seregben szolgáltak gallok — jelentették, hogy a rómaiak készen állnak
az összecsapásra, cselvetésre alkalmas terep után kezdett kutatni.
54.
(1) Egy patak folyt közöttük, magas partfalak fogták közre, környékét benőtték a
mocsári növények és az elhanyagolt földek szokott köntöse, a bozót és tövisbokrok.
Miután ezt a helyet, amely még lovasok számára is jó rejteket kínált, személyesen
körüllovagolta és szemügyre vette, (2) így szólt öccséhez, Magonhoz: , Itt foglalj
állást! Válassz ki az összes gyalogos és lovas közül 100-100 embert, és az első őr¬
ségváltás idején jelentkezz velük nálam. Most pedig ideje enni." Azzal feloszlatta
a haditanácsot, Magon pedig csakhamar jelentkezett válogatott embereivel.
(3) , Látom, seregünk színe-java van itt — mondta nekik Hannibal.— De hogy
erőtök ne csak bátorságotokban legyen, hanem létszámotokban is, mindegyikő¬
55