Seite 51 [51]
(4) Coelius azt írja, hogy Magon azonnal átúsztatott a vízen a lovassággal és
a hispán gyalogosokkal, maga Hannibal pedig a Pó feljebb fekvő gázlóin kelt át
seregével, miután elefántjait egy sorban állíttatta fel, hogy feltartsa velük a folyó
sodrát. (5) Akik ismerik a folyót, ezt aligha hihetik el, hiszen egyrészt nem
valószínű, hogy a lovasok lovaik és fegyvereik veszélyeztetése nélkül megküzd¬
hettek volna a víz roppant erejű sodrával — még ha elfogadjuk is, hogy a hispánok
felfújt tömlőiken mind átkeltek —, másrészt többnapos kerülőt jelentett volna,
ha olyan gázlót keresnek a Pó mentén, amelyen a málhával megrakott sereg
átkelhet. (6) En magam inkább azoknak a forrásoknak adok hitelt, amelyek
szerint a punok két nap alatt is csak nagy nehezen találtak a folyón hajóhíd
építésére alkalmas helyet, és itt küldték előre Magonnal a lovasságot és a harc¬
kész hispán csapatokat. (7) Mialatt pedig Hannibal, aki a folyó mellett a gall
követségek meghallgatásával töltötte az időt, átvezette nehézfegyverzetű gya¬
logságát, Magon és lovasai átkelésük után egy nap alatt utolérték az ellenséget
Placentiánál. (8) Hannibal néhány nap múlva Placentiától hat mérföldnyire
ütötte fel erődített táborát, és másnap az ellenség szeme láttára felállította csa¬
tarendjét, jelezve, hogy készen áll az ütközetre.
48.
(1) A következő éjjel a gall segédcsapatok vérengzésbe kezdtek a római táborban,
de ennek nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Mintegy 2000 gyalogos és 200 lovas
az éjjeli kapuőrséget lekaszabolva átszökött Hannibalhoz, (2) aki barátságos sza¬
vakkal fogadta őket, lelkesedésüket rendkívüli ajándékok ígéretével fokozta, majd
elbocsátotta őket, mindenkit a maga törzséhez, hogy lázítsa fel honfitársait.
(3) Scipio úgy vélte; hogy a gallok véres tette egész népük számára jeladás az
elpártolásra, ami elterjed majd köztük, mint a veszettség, és mind fegyvert ra¬
gadnak ellene. (4) Ezért, bár sebe miatt még mindig nehezen mozgott, a követ¬
kező éjjel, a negyedik őrségváltáskor csendben felkerekedett a Irebia folyó felé,
és táborát egy magasabban fekvő, dombos, a lovasság számára nehezebben
járható vidékre helyezte át. (5) Most nem tudott olyan észrevétlenül elvonulni,
mint a Ticinusnäl: Hannibal utänaküldte a numidákat, majd egész lovasságát,
és ezek legalábbis a római utóvédet biztosan szétverték volna, ha a zsákmányra
éhes numidák nem kanyarodnak el az üresen hagyott római tábor felé. (6) Amíg
itt azzal vesztegették az időt, hogy a tábor minden zegét-zugát átkutatták — rá¬
adásul nem is nagy eredménnyel -, az ellenség kicsúszott a kezükből. Amikor a
rómaiakat ismét megpillantották, azok már javában mérték ki a táborhelyet a
Trebiän túl, így ők csak azt a néhány katonát vághatták le, akiket még a folyó
innenső partján értek. (7) Scipio már nem bírta tovább elviselni sebének az
utazástól még kínzóbbá váló fájdalmát, és úgy vélte, meg kell várnia tiszttársát
50