Page 48 [48]
44.
(1) Bárhová tekintek, mindenütt bátor és erős férfiakat látok: próbált katonákból
álló gyalogságot, a legnemesebb népek lovasait zablás vagy zabla nélküli lovakon, !
(2) benneteket, hűséges és rendíthetetlen szövetségeseink, és titeket, karthágóiak,
akiket harcotokban egyformán tüzel a hazaszeretet és a legjogosabb bosszúvágy.
(3) Ezt a háborút mi kezdtük, mi ereszkedünk le támadó seregünkkel Itáliába, és
annyival vakmerőbbek és bátrabbak leszünk a küzdelemben az ellenségnél, ameny¬
nyivel nagyobb remény és harci kedv szokott lenni a tánadóban, mint a védeke¬
zőben. (4) Elszántságunkat még tovább szítja a keserűség; a sérelem, a megaláz¬
tatás. Kiadatásunkat követelték, hogy halálbüntetéssel sújtsanak, először engem,
a vezért, azután mindnyájatokat, akik részt vettetek Saguntum ostromában. Ha
megkapták volna, amit akarnak, a legszörnyűbb kínzásokkal végeztek volna velünk.
(5) Ez a végsőkig kegyetlen és gőgös nép mindent elbitorol, mindent saját hatás¬
körébe von. Úgy tartja méltányosnak, ha ő döntheti el, ki ellen viselhetünk hábo¬
rút, kivel élhetünk békében.? Határokat húz körénk, hegyek és folyók közé rekeszt,
amelyeket tilos átlépnünk, de ő nem tartja tiszteletben a maga szabta határokat.
(6) »Ne lepd ät a Hiberust! Hozzä ne nyülj Saguntumhoz!« — mondják. Hát
Saguntum a Hiberusnäl van? »Egy tapodtat se mozdulj!« (7) Nem elég, hogy
elvetted legrégibb provinciáimat, Szicíliát és Szardíniát" Most még Hispániát is
elveszed? És ha innen kivonulok, átjössz Afrikába is" Méghogy átjössz? Szerintem
már átis jöttél! Hiszen az ez évi két consu/ közül az egyiket Hispániába, a másikat
Afrikába küldték. Semmink nem marad sehol, csak amit fegyverrel védelmezünk
meg. (8) Ok megengedhetik maguknak, hogy gyávák és gyámoltalanok legyenek,
hisz van hátországuk; ha megfutamodnak, biztonságos és békés utakon jutnak el
saját földjükre, saját területükre. Nektek nincs más választásotok, mint hősnek
lenni, és mivel a két végpont, a győzelem és a halál között nem remélhettek sem¬
miféle köztes megoldást, vagy győznötök kell, vagy ha a szerencsétek meginog,
inkább harc, mint futás közben fogadnotok a halált. (9) Ha ezt mindnyájan jól
szívetekbe vésitek, ha szilárdan él bennetek az elhatározás, akkor — újra mondom
— győztetek. Embernek a halhatatlan istenek nem adtak még a halál megvetésé¬
nél hevesebb ösztönzést a győzelemre."
! A hispán lovasság zablát és kantárt használt. A numidák zabla nélkül lovagoltak; a lovak
irányítására egy pálcát használtak, amellyel a ló füleit pöcögtették, így adva jelzéseket az
állatnak (Silius Italicus: 4 pun haboru I. 215-217).
? Hannibal itt csak a szerződésben állítólag szereplő, a saguntumiakra vonatkozó záradékra
utalhat. A túlzó megfogalmazásból Livius iróniája érződik, mert a II. pun háborút lezáró
békeszerződésben valóban szerepelt egy olyan feltétel, hogy a karthágóiak csak a rómaiak
engedélyével viselhetnek háborút (XXX. 37. 4).
47