Page 47 [47]
ellenséggel, vagy győztök, vagy meghaltok! De a szerencse, amely benneteket
harcra kényszerít, egyúttal olyan ragyogó jutalmat is ígér, ha győztök, amelynél
fényesebbet az emberek még a halhatatlan istenektől sem szoktak kívánni. (6)
Ha bátorságunkkal csupán az atyáinktól elragadott Szicíliát és Szardíniát sze¬
rezhetnénk vissza, jutalmunk már akkor is elég fényes volna. De most mindaz,
amit a rómaiak oly sok győzelmük révén megszereztek és összeharácsoltak, mind
a tiétek lesz, e kincsek gazdáival együtt. (7) Rajta hát, ezért a nagyszerű jutalo¬
mért ragadjatok fegyvert az istenek segítségével! (8) Elég abból, hogy minded¬
dig semmi hasznát nem láttátok a sok fáradságnak és veszélynek, amíg a kopár
lusitaniai és keltibér hegyekben a jószág után jártatok. (9) Ideje már, hogy mi¬
után annyi hegyen, folyón, fegyveres népen át ilyen hosszú utat tettetek meg,
szolgálatotokért bőséges és gazdag fizetséget kapjatok, és elnyerjétek a küzdel¬
meitekhez mért pazar jutalmat. (10) A szerencse itt jelölte ki fáradozásotok
végcélját, itt adja majd meg jól végzett szolgálatotok méltó díját is.
(11) De ne higgyétek, hogy amilyen nevezetes ez a háború, olyan nehéz lesz
a győzelem: sokszor megesett már, hogy az alábecsült ellenség nagy vérfürdőt
rendezett a csatában, de az is, hogy nagy hírű népek és királyok egy apróság
miatt szenvedtek vereséget. (12) Hisz — egyetlen dolgot, a római név ragyogását
nem számítva — mi az, amiben őket hozzátok lehetne mérni? (13) Hogy ne is
említsem oly fényes hősiességgel és hadiszerencsével teljesített húszéves katonai
szolgálatotokat, Hercules Oszlopaitól, az óceántól, a föld végső határától His¬
pánia és Gallia megannyi harcias törzsén keresztül győztesen hatoltatok idáig.
(14) Most egy zöldfülű hadsereggel fogtok szembeszállni, amelyet épp ezen a
nyáron tizedeltek meg, győztek le, vettek ostrom alá a gallok, ráadásul vezére
jóformán még nem is ismeri, és a sereg sem őt. (15) Vagy talán én, aki apámnak,
a legnagyobb hadvezérnek úgyszólván a sátrában születtem, de legalábbis ott
nevelkedtem, aki megfékeztem Hispániát és Galliát, és győzedelmeskedtem
nemcsak az alpesi népeken, de — ami sokkal nagyobb dolog — még magukon az
Alpokon is, én hasonlítsam magamat össze ezzel a féléves vezérrel, aki cserben¬
hagyta a saját seregét? (16) Hiszen ha ma valaki megmutatná neki a pun és a
római sereget hadijelvények nélkül, biztos vagyok benne, hogy azt sem tudná,
melyik seregnek a consulja! (17) Márpedig nem tartom csekélységnek, katonák,
hogy egy sincs közületek, akinek szeme láttára ne hajtottam volna végre több
jelentős haditettet, én pedig ne lettem volna az ő hősiességének szemtanúja, és
hőstetteit helyszínnel, időponttal együtt fel ne tudnám sorolni. (18) Veletek,
akiket ezerszer részesítettem dicséretben és kitüntetésben, akiknek előbb tanít¬
ványa voltam, aztán parancsnoka, veletek indulok csatába egy össze nem szokott
sereg és vezér ellen.
46