Oldal 45 [45]
mellett elhajózva hírt kaptam erről az ellenségről, azonnal partra szálltam, elő¬
reküldtem lovasságomat, és táborommal a Rhodanusig nyomultam. (4) A lovas
csatában — mert a szerencse úgy hozta, hogy csak ebben a fegyvernemben mér¬
hettük össze erőnket — szétvertem az ellenséget. Mivel szárazföldön nem tudtam
utolérni a gyalogos sereget, amelyet vezére úgy hajszolt előre, mintha üldöznék
őket, ismét hajóra szálltam, és bár szárazon és tengeren nagy kerülő utat kellett
megtennem, a lehető leggyorsabban, szinte még az Alpok lábánál álltam útját a
félelmetes ellenségnek. (5) Szerintetek tehát én óvatlanságomban sétáltam bele
az ütközetbe, noha ki akartam térni előle, vagy pedig épp azon vagyok, hogy az
ellenségnek elébe kerüljek, a sarkában járva zaklatom, és kényszerítem, hogy
vívja meg a döntő csatát? (6) Érdekes lesz megtudni: vajon az elmúlt húsz évben
hirtelen másfajta karthágóiakat termett-e a föld, vagy ezek is csak olyanok, mint
akik az Aegates-szigeteknél harcoltak, és akiket ti fejenként 18 denarius vált¬
ságdíjért hagytatok elvonulni az Erüxről; (7) és hogy ez a Hannibal, ahogy maga
vallja dicsekedve, valóban Hercules vándorlásainak versenytársa-e, vagy pedig
az, aminek őt apja hátrahagyta: a római népnek adó és hadisarc fizetésére köte¬
lezett rabszolgája? (8) Ha nem hajszolná őt a sa guntumi gaztett emléke, bizo¬
nyára eszébe jutna — ha legyőzött hazája nem is, de legalább nemzetsége és apja:
a szerződés, amelyet Hamilkar sajât kezüleg irt ala, (9) aki consulunk parancsä¬
ra kivonta megszálló seregét az Erüxről, aki sírva és fogcsikorgatva, de elfogad¬
ta a legyőzött Karthágóra kirótt kemény békefeltételeket, aki Szicíliából kivo¬
nulva kötelezte magát, hogy hadisarcot fizet a római népnek. (10) Azt szeretném
tehát, katonák, hogy ne csak bátran harcoljatok, mint ahogy más ellenséggel
szemben szoktatok, de haraggal és felháborodással, mintha egyszer csak azt
látnátok, hogy saját rabszolgáitok fegyvert fognak ellenetek. (11) Megtehettük
volna, hogy az Erüxnél körülzárt bennszorult helyőrséget kiszolgáltatjuk a leg¬
iszonyúbb büntetésnek, az éhhalálnak. Megtehettük volna, hogy győztes hajó¬
hadunkkal átkelünk Afrikába, és Karthágót néhány nap alatt harc nélkül eltö¬
röljük a föld színéről. (12) De ezek kisírták, hogy megkegyelmezzünk nekik,
kiengedtük őket az ostromzár alól, békét kötöttünk a legyőzöttekkel, majd vé¬
delmünkbe vettük őket az afrikai háború idején. (13) Ők pedig hogyan hálálják
meg jótéteményeinket"Idejönnek egy őrjöngő ifjút követve, hogy hazánkat
megtámadják. És bárcsak csupán a dicsőségért kellene harcolnotok ebben a
csatában, nem pedig a megmaradásért! (14) De most nem Szicília és Szardínia
birtoklása a tét, mint egykor, hanem Itália! (15) Nincs mögöttetek másik sereg,
! Ekkor a rómaiak megengedték, hogy a szorongatott karthágóiak Itáliában gabonát
vásároljanak és zsoldosokat toborozzanak.
44