OCR
semmiben sem hasonlított a várostromnál szokásos összecsapásokhoz, amelyeket alkalomszerűen kezdeményez valamelyik fél: a falak romjai és a város nem messze álló házai között, mintha sík mezőn volnának, szabályos csatasorok álltak fel egymással szemben. (8) Az egyik fél elszántságát a remény, a másikét a kétségbeesés fokozta. A punok hitték, hogy már csak egy végső erőfeszítés kell, és övék a város; a saguntumiak pedig testükből alkottak védőfalat bástyáitól megfosztott hazájuk oltalmára, és egyikük sem hátrált egy tapodtat sem, nehogy feladott helyét az ellenség foglalja el. (9) Minél elkeseredettebben és minél zártabb alakzatban harcoltak mindkét oldalon, annál többen kaptak sebet, mert egyetlen dárda sem csapott le hiába a fegyverek és emberek tömegébe. (10) A saguntumiaknak volt egy phalarica nevü hajitöfegyvere. Fenyöfäböl készült a nyele, és hengeresre volt csiszolva, kivéve a végét, amelybe a vashegy illeszkedett: ez négyszögletes keresztmetszetű volt, akárcsak a római pilum esetében. Erre a részére kócot szoktak csavarni, amit bekentek szurokkal. (11) A vashegy három láb hosszú volt, úgyhogy a pajzzsal együtt az ellenfél testét is keresztüldöfte. De leginkább azért okozott nagy riadalmat akkor is, ha megfogta a pajzs, és nem ért testet, (12) mert középső részén meggyújtva dobták el, és röptében még nagyobb lángra kapott; így arra kényszerítette a katonát, hogy eldobja a pajzsát, és védtelenül szolgáltassa ki magát a következő találatoknak. 9. (1) Mivel a csata sokáig nem dőlt el, a saguntumiak felbátorodtak ellenállásuk alig remélt sikerén, a punok pedig, mivel nem sikerült győzniük, jóformán legyőzöttnek érezték magukat. (2) A városbeliek hirtelen csatakiáltással visszaszorították őket a romos falakig, majd kiűzték a városból a botladozó és megzavarodott sereget, végül szétszórták, megfutamították őket, és visszaszorították a táborukba. (3) Közben jelentették, hogy követek érkeztek Rómából. Hannibal megbízottakat küldött eléjük a tengerpartra, azzal az üzenettel, hogy nem lenne biztonságos az útjuk ennyi féktelen és fegyverben álló törzsön keresztül, neki pedig ebben a válságos helyzetben nincs ideje, hogy holmi követségeket fogadjon.! (4) Tudta jól, hogy a követek, mivel meg sem hallgatta őket, azonnal indulnak is tovább Karthágóba. Ezért hát leveleket és hírnököket küldött előre a Barka-párt vezetőihez, hogy mozgósítsák övéiket, nehogy az ellentábor bármi engedményt tehessen a római népnek. 1 Polübiosz tudósítása szerint (III. 15. 2—12) eza követjárás még 220-ban történt; a követeknek sikerült talälkozniuk Hanniballal Uj-Karthägöban, de sok köszönet nem volt a tärgyaläsban. 15