Page 16 [16]
semmiben sem hasonlított a várostromnál szokásos összecsapásokhoz, amelye¬
ket alkalomszerűen kezdeményez valamelyik fél: a falak romjai és a város nem
messze álló házai között, mintha sík mezőn volnának, szabályos csatasorok
álltak fel egymással szemben. (8) Az egyik fél elszántságát a remény, a másikét
a kétségbeesés fokozta. A punok hitték, hogy már csak egy végső erőfeszítés kell,
és övék a város; a saguntumiak pedig testükből alkottak védőfalat bástyáitól
megfosztott hazájuk oltalmára, és egyikük sem hátrált egy tapodtat sem, nehogy
feladott helyét az ellenség foglalja el. (9) Minél elkeseredettebben és minél
zártabb alakzatban harcoltak mindkét oldalon, annál többen kaptak sebet, mert
egyetlen dárda sem csapott le hiába a fegyverek és emberek tömegébe.
(10) A saguntumiaknak volt egy phalarica nevü hajitöfegyvere. Fenyöfäböl
készült a nyele, és hengeresre volt csiszolva, kivéve a végét, amelybe a vashegy
illeszkedett: ez négyszögletes keresztmetszetű volt, akárcsak a római pilum ese¬
tében. Erre a részére kócot szoktak csavarni, amit bekentek szurokkal. (11)
A vashegy három láb hosszú volt, úgyhogy a pajzzsal együtt az ellenfél testét is
keresztüldöfte. De leginkább azért okozott nagy riadalmat akkor is, ha megfog¬
ta a pajzs, és nem ért testet, (12) mert középső részén meggyújtva dobták el, és
röptében még nagyobb lángra kapott; így arra kényszerítette a katonát, hogy
eldobja a pajzsát, és védtelenül szolgáltassa ki magát a következő találatoknak.
9.
(1) Mivel a csata sokáig nem dőlt el, a saguntumiak felbátorodtak ellenállásuk
alig remélt sikerén, a punok pedig, mivel nem sikerült győzniük, jóformán le¬
győzöttnek érezték magukat. (2) A városbeliek hirtelen csatakiáltással vissza¬
szorították őket a romos falakig, majd kiűzték a városból a botladozó és meg¬
zavarodott sereget, végül szétszórták, megfutamították őket, és visszaszorították
a táborukba.
(3) Közben jelentették, hogy követek érkeztek Rómából. Hannibal megbí¬
zottakat küldött eléjük a tengerpartra, azzal az üzenettel, hogy nem lenne biz¬
tonságos az útjuk ennyi féktelen és fegyverben álló törzsön keresztül, neki pedig
ebben a válságos helyzetben nincs ideje, hogy holmi követségeket fogadjon.! (4)
Tudta jól, hogy a követek, mivel meg sem hallgatta őket, azonnal indulnak is
tovább Karthágóba. Ezért hát leveleket és hírnököket küldött előre a Barka-párt
vezetőihez, hogy mozgósítsák övéiket, nehogy az ellentábor bármi engedményt
tehessen a római népnek.
1 Polübiosz tudósítása szerint (III. 15. 2—12) eza követjárás még 220-ban történt; a köve¬
teknek sikerült talälkozniuk Hanniballal Uj-Karthägöban, de sok köszönet nem volt a
tärgyaläsban.
15