Oldal 14 [14]
beavatkozásra, a saguntumiak követeket küldtek Rómába, hogy támogatást
kérjenek a most már kétségtelenül küszöbön álló háborúhoz.
(3) Rómában ekkor Publius Cornelius Scipio és Tiberius Sempronius Longus
voltak a consulok [218]." Bevezették a követeket a senazusba, és előterjesztést
tettek az állam helyzetéről. Az atyák úgy döntöttek, hogy követeket küldenek
Hispániába a szövetségesek helyzetének megvizsgálására, (4) és ezek, ha alapos
okot találnak rá, egyrészt szólítsák fel Hannibalt, hogy tartsa távol magát Sa¬
guntumtól, a római nép szövetségesétől, másrészt keljenek át Afrikába, Karthá¬
góba, hogy ott szóvá tegyék a római nép szövetségeseit ért sérelmeket. (5) A kö¬
vetséget megszavazták, de még el sem indult, amikor — hamarabb, mint bárki is
várta volna — híre érkezett, hogy Saguntum már ostrom alatt áll.
(6) Ekkor az ügy ismét a senazus elé került. Egyesek azt javasolták, hogy a
consulok működési területéül Hispániát és Afrikát jelöljék ki, és kezdjék meg a
hadviselést szárazon és vízen, mások pedig, hogy a háborút csak Hispániára és
Hannibalra korlátozzák. (7) Volt olyan nézet is, hogy ne vágjanak meggondo¬
latlanul ilyen sorsdöntő vállalkozásba, hanem várják meg a Hispániába küldött
követek visszaérkezését. (8) Az utóbbi javaslat látszott a legbiztonságosabbnak,
így ez győzött. Sürgősen elküldték Publius Valerius Flaccust és Ouintus Baebius
Tamphilust Saguntum alá Hannibalhoz, majd — ha nem hagyna fel a háborúval
— Karthágóba, hogy ott követeljék magának a vezérnek a kiszolgáltatását, elég¬
tételül a szerződés megszegéséért.
7.
(1) Míg Rómában készülődtek és tanácskoztak, már teljes erővel folyt Saguntum
ostroma. (2) Ez volt a Hiberuson túl a leggazdagabb város, a tengertől nagyjából
egy mérföld távolságra. Lakói a hagyomány szerint Zakünthosz szigetéről szár¬
maztak, de ardeai rutulusok is keveredtek közéjük.? (3) A város rövid idő alatt
! Livius kronológiai ellentmondásba keveredik, amelyet a 15. fejezetben próbál tisztázni.
P. Cornelius Scipio és Ti. Sempronius Longus Kr. e. 218-ban voltak consulok, Saguntum
ostroma pedig egy évvel korábban zajlott, 219-ben, M. Livius Salinator és L. Aemilius
Paullus consulok évében. Ennek hátterében a római annalisztikus történetírás törekvései
állnak, amely azáltal, hogy a valójában másfél éven átívelő eseményeket (vö. Polübiosz
III. 17. 9) néhány hétbe sűríti össze, menteni próbálja Róma nehezen indokolható tét¬
lenségét Saguntum nyolc hónapig tartó ostroma folyamán.
? A társítás csupán a város nevének egyik görög alakja (Zakantha) és az ión sziget neve
közti nyelvi összecsengésen alapul, valamint a görögségnek azon a törekvésén, amellyel
igyekezett a világ minden táján élő népeket saját őseivel rokonságba hozni és így integrál¬
ni saját világképébe. Az ardeai szál talán a város másik ibér nevéből (4rse) levezetett
népetimológián alapul.
13