Oldal 8 [8]
XXI. könyv
Tartalmi összefoglaló (Kr. e. 219-217)
A II. pun háború előzményei. Hannibal pun vezér a szerződést semmibe véve
átkel a Hiberuson. Ostrom alá veszi a rómaiakkal szövetséges Saguntum városát,
és a nyolcadik hónapban be is veszi. E jogtalanságok felpanaszolása végett római
követség indul a karthágóiakhoz. Azok nem hajlandóak a jóvátételre, így a ró¬
maiak hadat üzennek nekik.
Hannibal átkel a Pireneusok szurdokán, majd galliai területeken keresztül
eljut az Alpokig, szétkergetve a volcákat, akik megpróbálják feltartóztatni. Nagy
erőfeszítéssel átkel az Alpokon, ezalatt több csatában visszaveri az útját álló
hegyi gallokat. Leereszkedik Itáliába, és a Ticinus folyónál lovas csatában legyő¬
zi a római sereget. A csatában P. Cornelius Scipio is megsebesül, de fia, a leendő
Africanus megmenti őt.
A Trebia folyónál Hannibal ismét legyőzi a római hadsereget, majd átkel az
Appennineken, miközben katonái sok viszontagságon mennek keresztül a vi¬
haros idő miatt."
Cn. Cornelius Scipio Hispániában sikeresen hadakozik a punok ellen, és
foglyul ejti Magont, az ellenség vezérét.?
1.
(1) Hadd jelentsem ki munkám e részének bevezetésében, amit a legtöbb tör¬
ténetíró az egész mű elején szokott hangoztatni: a valaha lezajlott háborúk közül
a legemlékezetesebbet fogom megírni," azt, amelyet Hannibal vezetésével a
karthágóiak viseltek a római nép ellen." (2) Soha nem mérték még össze fegy¬
vereiket erősebb államok és népek, és ez a két nép sem volt soha ennyire hatal¬
ma és ereje teljében. Nem ismeretlen, hanem az I. pun háborúban már kipróbált
katonai fortélyokkal küzdöttek egymás ellen; a hadiszerencse pedig annyira
! Az állítólagos appennini átkelésről lásd a XXI. 58. fejezetet a hozzá fűzött jegyzettel.
? Livius szövegében (XXI. 60. 5-8) Hanno elfogása szerepel; Magon neve talán Uj¬
Karthágó elfoglalásának elbeszéléséből kerülhetett ide.
: A XXI. könyv bevezetőjére elsősorban Ihuküdidésznek 4 peloponnészoszi háború című
művéhez írott előszava volt hatással.
! Livius a következő tíz könyvben a Karthágó és Róma között a Földközi-tenger nyugati
részének uralmáért folytatott háborúk legnevezetesebbjének, a másodiknak a történetét
beszéli el (Kr. e. 218-201). Az I. pun habort Kr. e. 264—241, a III., amely Karthágó
megsemmisülésével vegzödött, Kr. e. 149-146 között zajlott (lasd a XVI-XIX., illetve
a XLIX-LI. könyvek tartalmi összefoglalóit).