Oldal 313 [313]
OCR
78. Az assertio szó éppúgy jelentheti a rabszolgaságból a szabad ember státuszába való áthelyezést, mint annak fordítottját, ahogy Liviusnál sok helyen olvashatjuk." (Priscianus XVIII. 292.) 79. A IV. ragozási csoportba tartozó semlegesnemű főneveket a régiek egyes számban is úgy ragozták, mint a hím- és nőneműeket: pl. a genu és cornu szavak birtokos esetben genus, cornus, részes esetben genui, cornui alakban älltak. Igy találjuk (...) Livius történeti művében mindenütt. (Ismeretlen szerző: 4 főnévről GL V. 564. o. Keil) 80. A scalper (véső) hímnemű szó, akárcsak a cu/zer (kés), ahogy Livius is használja;? bär nemelyek scalprumnak szokták mondani. (Ismeretlen szerző: 4 főnevek neméről. GL V. 591. o. Keil) 81. A vepres (csipkebokor) nőnemű szó, például Liviusnál: has vepres („ezeket a csipkebokrokat”). (Ismeretlen szerző: 4 bizonytalan nemű névszók, GL V. 592 Keil) Retorikai tárgyú töredékek 82. Még az a tömör elv volna a legmegbízhatóbb, melyet Livius ajánlott a fiának egyik levelében: Démoszthenészt és Cicerót kell olvasni, majd azokat és olyan sorrendben, akik és amennyire Démoszthenészt és Cicerót megközelítették. (Quintilianus: Szénoklattan X. 1.39 — Simon L. Zoltán fordítása) ! A kifejezés a III. 44-47.-ben (Verginia történetében) fordul elő az utóbbi értelemben, valamint a XXXIV. 18. 2-ben és a XXXV. 16. 11-ben. Az előbbi értelemre a ránk maradt könyvekben egyetlen példa akad: a VIII. 5. 4. ? A véső egyetlen előfordulása Livius ránk maradt szövegében (XXVIII. 49. 1) semlegesnemű. Az ismeretlen szerző állítása tehát valószínűleg csak a késre vonatkozik, amelyről az általunk is olvasható könyvekből (I. 58. 11, 59. 1) is kiderül, hogy Livius valóban hímnemben használja. Így a hivatkozásban nem kell feltétlenül elveszett könyv töredékét látnunk. 312
