Page 302 [302]
CXXVII. könyv
Tartalmi összefoglaló (Kr. e. 40-38)
A párthusok az egykor Pompeius-párti Labienus! útmutatásával betörnek Sy¬
riäba.” Legyözik Decidius Saxät, M. Antonius Jegatusät,’ €s az egész provinciát
elfoglaljäk.
M. Antonius a Caesar elleni häborühoz ... <Antonius elvälik> felesegetöl,
Fulviától, hogy az ne álljon útjában a vezetők egyetértésének, és miután békét
köt Caesarral," feleségül veszi annak nővérét, Octaviát.
Antonius felfedi, hogy O. Salvidienus aljas terveket sző Caesar ellen. Salvi¬
dienust elítélik, majd öngyilkos lesz.
P. Ventidius, Antonius /egazusa egy ütközetben legyőzi a párthusokat, és kiűzi
őket Syriából, miután vezetőjük, Labienus is elesik.
Sex. Pompeius Itália közvetlen közelében fegyveres ellenségként megszállva
tartja Szicíliát, és akadályozza agabonakereskedelmet. Caesar és Antonius köz¬
kívánatra békét köt vele azzal a feltétellel, hogy Pompeius megtarthatja Sicilia
provinciát. Ezenkívül: lázongások és háború Afrikában.
Töredékek
612.
Miután ellentét támadt Caesar Augustus? és Antonius között," Cocceius Nerva,
a későbbi római császár nagyapja" arra kérte Caesart, hogy küldjön el valakit
UT. Atius Labienus a galliai hadjäratok sorän Caesar jobbkeze volt, majd a polgárháborúban
Pompeius oldalára állt. Appianosz szerint (4 római polgárháborúk 2. 435) elesett a mundai
csatában, Kr. e. 45-ben. Az itt említett Labienus nem más, mint az ő fia, Q. Atius
Labienus, Brutus és Cassius párthíve, aki Philippi után menekült a párthusokhoz.
? A párthus invázió élén Pakorosz, II. Oródész király fia állt, aki később szintén életét
vesztette egy Ventidius elleni csatában (lásd a CXXVIII. könyv összefoglalóját).
3 Q. Decidius Saxét Antonius 41-ben nevezte ki Syria élére.
* Ez volt az tin. brundisiumi egyezmény; a tárgyalások egyes részleteiről a következő három
töredék tudósít.
5" Octavianus e néven való említése itt még anakronisztikus, hiszen csak Kr. e. 27-ben kapta
meg ezt a kitüntető jelzőt. Az anakronizmusért azonban nem Livius a felelős, hanem az
őt idéző késő császárkori kommentátorok, akik számára ez a kronológiai árnyalat nem
volt fontos.
§ A perusiai háború utóhatásaként.
" Valójában dédapja; lásd a következő töredéket. M. Cocceius Nerva Kr. e. 36-ban lett
consul. Dédunokája Kr. u. 96—98-ig uralkodott a Római Birodalom fölött.
301