Page 299 [299]
tén alig tüntetett ki ezzel valakit, Litus Livius azonban egyetlen nagy embertől
sem sajnálta. Az őt követő történetírók pedig még inkább elszabadultak.
Livius (hogy görög szóval éljek) ilyen epizapbionnal" búcsúzik Cicerótól:
,63 évet élt, így nem is kellene halálát korainak tartanunk, ha nem erőszak
végzett volna vele. Termékeny tehetség volt, akár műveit, akár fáradozása jutal¬
mát nézzük. A szerencse sokáig volt hozzá jóindulatú, de hosszan tartó jó sora
közepette időnként súlyos csapások érték: a száműzetés, az általa támogatott
érdekcsoport összeomlása, szeretett lányának szomorú és keserves halála.? Az
őt ért viszontagságok közül egyet sem viselt férfihoz méltón, csak a halált — de
ha jól belegondolunk, ez nem látszik annyira méltatlannak, mivel ha győztes
ellenfelének szerencséje őneki jutott volna osztályrészül, ennyi kegyetlenséget ő
is megengedett volna magának. Mégis, ha mérlegre tesszük hibáit és erényeit:
nagy és felejthetetlen férfiú volt, akinek méltó dicséretére csak maga Cicero
találna megfelelő szavakat."
(Idősebb Seneca: Tanácsadó beszédek VI. 21-22)
CXXI. könyv
(amely állítólag Augustus halála után jelent meg)"
Tartalmi összefoglaló (Kr. e. 43)
C. Cassius, akit a senatus azzal bízott meg, hogy támadja meg az ellenségnek
nyilvánított Dolabellát, az állam tekintélyére támaszkodva ellenőrzése alá vonja
Syriát a provinciában tartózkodó három hadsereg segítségével. Laodikeia városá¬
ban" körülzárja Dolabellát, és öngyilkosságra kényszeríti.
M. Brutus kivégezteti az elfogott C. Antoniust.
! Az epitapbion jelentése: sírfelirat, búcsúztató beszéd (epitaphiosz logosz).
? Cicero lánya, Tullia gyermekszülésben halt meg Kr. e. 45-ben.
3 A méltatás utolsó félmondatában enyhe irónia érződik: Cicero ugyanis két költői művet
is szánt saját consuli működésének dicsőítésére, és minden lehetséges alkalommal meg¬
emlékezett róla.
! A kivonatoló megjegyzése.
5 A szíriai Laodikeia nem azonos a hasonló nevű, Lükosz menti várossal, amelyről a
XXXIII. 18. 3-ban esik szó.
298