Page 212 [212]
a királytól szerzett zsákmányból, mintha nem is vettek volna részt a makedón
háborúban. (8) Órikoszban ott vártak rá a fiával, Maximusszal és Scipio Nasicával
elküldött csapatok. Ezután behajózta seregét, és átszállította Itáliába.
(9) Néhány nap múlva Anicius is gyűlést tartott a többi épeiroszi és akarnaniai
részvételével. Elrendelte, hogy tartsanak vele Itáliába azok a főemberek, akiknek
ügyében a senazusnak tartotta fenn a döntést. Megvárta a makedóniai sereget
átszállító hajók visszatértét, és ezeken maga is átkelt Itáliába.
(10) Mialatt ez történt Makedóniában és Épeiroszban, megérkeztek Kis¬
Ázsiába a követek, akiket azért küldtek oda Attalosz társaságában, hogy vesse¬
nek véget a gallok és Eumenész király között folyó háborúnak.
(11) Miután a tél idejére létrejött a fegyverszünet, a gallok hazavonultak,
a király pedig visszatért téli szállásra Pergamonba, és súlyosan megbetegedett.
A beköszöntő tavasz előcsalta hazulról a gallokat, és már Szünnadánál jártak, mire
Eumenész mindenhonnan összevonta csapatait Szardeiszhoz. (12) A római kö¬
vetek Szünnadában tárgyaltak Solovettiusszal, a gallok vezérével. Attalosz is velük
tartott volna, de úgy döntöttek, hogy ő ne menjen be a gall táborba, nehogy vita
közben elszabaduljanak az indulatok. (13) A gall fejedelemmel Publius Licinius
volt consul tárgyalt, (14) és azzal tért vissza, hogy hiába próbált szép szóval hatni
rá, ez csak még jobban feltüzelte harciasságát; furcsállta is, hogy a gallokról így
leperegtek a római követek szavai, amelyek a hatalmas Antiokhosz és Ptolemaiosz
királynál is olyan nagy súllyal estek latba, hogy azonnal megkötötték a békét.
35.
(1) Először az elfogott királyokat, Perszeuszt és Gentioszt vitték Rómába gyer¬
mekeikkel együtt, hogy őrizetbe vegyék őket, ezután a többi fogoly tömegét,
majd a Rómába hívatott makedónokat és görög vezetőket — (2) nemcsak azok
kapták meg ugyanis a felszólítást, akiket személyesen megtaláltak, de levél útján
azokat is megidézték, akikről úgy tudták, hogy valamelyik királynál tartózkodnak.
(3) Maga Paullus néhány nap múlva hajózott fel a Liberisen a Városba egy
16 evezősoros, hatalmas királyi gályán, amelyet a makedón zsákmány díszített:
nemcsak pompás fegyverek, hanem királyi kelmék is. A partokat megtöltötte a
fogadására kitódult tömeg. (4) Néhány nap múlva megérkezett hajóhadával
Anicius és Octavius is. A senatus mindhármuknak engedélyezte a diadalmene¬
tet, és megbizta Quintus Cassius praetort, hogy beszélje meg a néptribunusokkal,
hogy az atyák jóváhagyásával terjesszenek javaslatot a köznép elé, mely szerint
a diadalmenet napjára a hadvezérek megkapják a fővezéri megbízatást.
! A fővezérek meghatalmazása (imperium) a Város falain belül nem volt érvényes, ezért a
diadalmenet napjára külön határozattal kellett kiterjeszteni.
211