Oldal 199 [199]
(14) Az államoknak éppúgy megvannak a sajátos jellemvonásaik, mint az
embereknek: a népek között is van indulatos, vakmerő, félénk, iszákos vagy
érzéki természetű. (15) Ugy tartják, az athéniak gyorsak, és erejükön felül is
merészen vállalkoznak bármire, a spártaiak viszont sokat tétováznak, és még
abba is nehezen vágnak bele, amiben nem látnak kockázatot." (16) Nem merném
tagadni, hogy az egész kis-ázsiai térségben meglehetősen állhatatlan emberek
születnek, a mieink beszéde pedig kissé fennhéjázó, mert úgy hisszük, kiemel¬
kedünk a környékbeli államok közül — de még ezt sem annyira a magunk ere¬
jének köszönhetjük, mint a ti megtisztelő véleményeteknek. (17) Az a követség
eléggé megkapta a magáét ott helyben, mindenki előtt, amikor olyan lesújtó
válasszal bocsátottátok el. De ha akkor nem szégyenültünk meg eléggé, mosta¬
ni szánalmas, oltalomkérő követségünk bizonyára még annál a korábbinál ar¬
cátlanabb követjárásokért is elég nagy engesztelés volna.
(18) A gőgöt, különösen a gőgös beszédet csak az indulatosak gyűlölik, a
bölcsek csak nevetnek rajta, főként ha a gyengébb viselkedik így az erősebbel
szemben; de azt még soha senki nem állította, hogy ez halálbüntetést érdemel.
(19) Nyilván fennállt a veszélye, hogy a rhodosziak lenézik a rómaiakat. . . Még
az isteneket is káromolják egyesek, mégsem hallunk olyasmiről, hogy valakit
ezért villám sújtott volna.
24.
(1) Milyen vétkünk maradt hát, amely alól tisztáznunk kellene magunkat, ha
egyszer nem követtünk el ellenséges cselekedetet, követünk fennhéjázó szavai¬
nak pedig lehet ugyan sértődés a bére, de nem egy állam pusztulása?
(2) Hallom, atyák és összeírtak, hogyan mérlegelitek egymás között ki nem
mondott rokonszenvünket, hogy ebből állapítsátok meg a perértéket: hogy mi
a király pártját fogtuk, és azt szerettük volna, ha ő győz. (3) Egyesek közületek
úgy gondolják, ez háborús megtorlást érdemel. Mások szerint valóban ezt kí¬
vántuk, de ezt mégsem szabad háborúval megtorolni: hiszen egyetlen állam
szokásai vagy törvényei sem írják elő, hogy aki ellensége pusztulását akarja, azt
akkor is fejvesztésre kell ítélni, ha semmit nem tett ennek érdekében. (4) Mi
ugyan hálásak vagyunk ez utóbbiaknak, akik ha nem is a vád, de legalább a
büntetés alól felmentenének minket, de a következő feltételt ajánljuk önma¬
gunkkal szemben: Ha mindannyian azt akartuk, amivel gyanúsítanak — és most
nem teszünk különbséget a szándék és a cselekedet között —, bűnhődjünk mind¬
! Livius vagy forrása Ihuküdidészt idézi (I. 70-71.). Ezek a megállapítások már nem nagyon
illettek a Kr. e. II. század Athénjára vagy Spártájára, de a sztereotípiák minden bizonnyal
túlélték valóságalapjukat.
198