Oldal 198 [198]
Ha megkérdezné, volt-e csapatai között egyetlen katonánk vagy hajónk is, ugyan
mit felelnénk? Ha ő győzött volna, mi valószínűleg előtte is vádlottként állnánk,
mint most eléttetek.
(4) Ennyit értünk el azzal, hogy mindkét félhez követséget küldtünk a béke
érdekében: egyik fél sem érez hálát irántunk, sőt az egyik még vádol és fenyeget
is. (5) Bár Perszeusz joggal vethetné a szemünkre — nem úgy, mint ti, atyák és
összeírtak -, hogy a háború kezdetén követeket küldtünk hozzátok, és általuk
megígértünk nektek minden támogatást, amire a háborúhoz szükségetek lehet:
hogy akárcsak az előző háborúkban, hajóinkkal, fegyvereinkkel, emberanya¬
gunkkal mindenben rendelkezésetekre állunk. (6) Rajtatok múlt, hogy ígérete¬
inket nem teljesíthettük, mert akkor ti valamiért visszautasítottátok segítségün¬
ket. Így hát nem cselekedtünk ellenség módjára, és nem is mulasztottuk el jó
szövetségeshez illő kötelességeinket, csak ti nem kértetek a támogatásunkból.
(7) ? Akkor hát? — mondhatnátok. — A ti polgáraitok, rhodosziak, semmi olyat
nem tettek vagy mondtak, amit most már bántok, és amit a római nép joggal
találhatott sérelmesnek?x Nos, nem szándékozom védelmembe venni azt, ami
történt — annyira nem ment el a józan eszem -—, de el akarom határolni az állam
sorsát egyes magánemberek vétkétől. (8) Minden államban akadnak időnként
elvetemült polgárok, a megtéveszthető emberek tömege pedig mindig adott. (9)
Úgy hallottam, nálatok is voltak, akik gátlástalanul hízelegtek a tömegnek, sőt
a köznép még ki is vonult az államból,? nektek pedig kicsúszott a kezetekből a
vezetés. (10) Ha ez egy ilyen szilárd erkölcsi alapokon nyugvó államban meg¬
történhetett, furcsállhatja-e valaki, hogy akadt nálunk néhány ember, aki azzal
akarta behízelegni magát a királyhoz, hogy köznépünket félrevezette tanácsaival?
De 6k is csak annyit értek el, hogy kevésbé buzgón teljesítettük kötelességeinket
veletek szemben.
(11) Nem akarok elsiklani afölött, amiért államunkat a legsúlyosabb vád ér¬
heti ezzel a háborúval kapcsolatban: hogy egyszerre küldtünk követeket hozzá¬
tok és Perszeuszhoz a béke ügyében. Ez eleve szerencsétlen ötlet volt, de mint
később megtudtuk, eszeveszett szószólónk jóvoltából még nagy ostobaságnak
is bizonyult: (12) ő köztudottan olyan hangnemben beszélt, ahogy Gaius Popil¬
lius római követ beszélhetett, akit azért indítottatok útnak, hogy véget vessen
az Antiokhosz és Ptolemaiosz királyok között folyó háborúnak. (13) Nevezhet¬
jük ezt akár gőgnek, akár ostobaságnak, de Perszeuszhoz is pontosan úgy for¬
dultunk, mint hozzátok.
1 Vö. XLII. 26. 9.
? A köznép három kivonulásáról (Kr. e. 494, 449 és 287) lasd: II. 32., IIT. 50-54., XI.
könyv (tartalmi összefoglaló).
197