Page 192 [192]
Gallia. A senatus utasitotta Iuniust, hogy mielőtt elindul a maga területére, ve¬
zesse be a senatus elé a gratuláló követségeket, amelyek a világ minden tájáról
érkeztek Rómába.
(7) Jóllehet a megbízottak személye alapján várható volt, hogy nem sugallnak
majd a fővezéreknek a római nép jóindulatával vagy méltóságával összeférhe¬
tetlen döntéseket, azért a senazusban is megvitatták az intézkedések fő elveit,
hogy a megbízottaknak és a fővezéreknek már legyen mire támaszkodniuk.
18.
(1) Mindenekelőtt elhatározták, hogy a makedónoknak és az illíreknek megad¬
ják a szabadságot, hogy az összes nép előtt nyilvánvalóvá váljon: a római nép
fegyverei nem szolgaságot hoztak a szabadoknak, hanem szabadságot a szolga¬
sorban sínylődőknek. (2) Így a szabadságban élő népek meggyőződhetnek arról,
hogy a római nép oltalma alatt szabadságuk védett és tartós marad, a királyi
uralom alatt lévők pedig bízhatnak benne, hogy uralkodójuk a római népre való
tekintettel már most is kíméletesebben és igazságosabban viszonyul majd hoz¬
zájuk, ha pedig egyszer háború törne ki a római nép és uralkodójuk között, az
a rómaiaknak a győzelmet, nekik pedig a szabadságot hozná meg.
(3) Azt is elhatározták, hogy megszüntetik a rendkívül nagy bevételeket
biztosító makedóniai ércbányák és a vidéki birtokok bérbeadását." (4) Ezeket
ugyanis adóbérlő nélkül nem lehet kiaknázni, ahol pedig adóbérlő van, ott vagy
az állam tulajdonjoga nem érvényesül, vagy a szövetséges nép szabadságát veszik
semmibe. (5) Maguk a makedónok pedig szintén nem művelhetik őket, mert
ha közprédává válik, akkor mindig lesz ok a lázongásra és a viszálykodásra.
(6) c Végül pedig, attól tartva, hogy ha>? az egész nép közösen hozhat dön¬
téseket, egy aljas népámító pusztító féktelenséggé változtathatja a szabadságot,
amelyet azért kaptak, hogy üdvös mérséklettel éljenek vele, (7) úgy határoztak,
Makedóniát négy körzetre osztják fel úgy, hogy mindegyiknek meglegyen a
maga gyűlése, és feleannyi adót kell fizetniük a római népnek, mint eddig a
királynak.
(8) Hasonló utasításokat adtak Illíriával kapcsolatban is. A többi kérdést,
amelyekben a megoldási lehetőségek az ügyek ott helyben való megtárgyalása
során körvonalazódhattak határozottabban, a fővezérekre és a megbízottakra
hagyták.
! Ezek mint a király volt birtokai a római nép tulajdonába kerültek. Végül csak az arany- és
ezüstbányák kiaknázása szűnt meg, a vas- és rézbányákat tovabb miivelték (v6. XLV. 29.
11). A királyi nagybirtokokat valószínűleg felaprózták, és így adták bérbe.
? A fordítás H. J. Müller kiegészítése alapján áll.
191