Page 184 [184]
még mogorva tekintete és vádlóhoz illő hangneme is fokozta. (9) Mivel semmi
személyes oka nem volt, hogy nehezteljen a rhodosziakra, azok könnyen kikö¬
vetkeztethették az egyetlen római senafor kemény szavaiból, hogy milyen indu¬
lattal viseltetik irántuk az egész senazus.
(10) Gaius Decimius mérsékeltebb hangon beszélt: A legtöbb esetben, ame¬
lyet Popillius felhozott, a felelősség nem a népet terheli, hanem azt a néhány
embert, akik fellázították a tömeget. (11) Ezek az emberek, akik áruba bocsátják
a nyelvüket, ezek hozatták a királynak hízelgő határozatokat, ezek küldték
azokat a követségeket, amelyek csak szűnni nem akaró szégyent és megbánást
hoztak a rhodosziakra. Mindezeknek a vétkeknek — mondta -, ha a nép hozzá¬
állása megfelelő, a bűnösök fejére kell visszaszállniuk.
(12) Szavait élénk helyesléssel fogadták, nemcsak azért, mert a közösséget
felmentette a felelősség alól, hanem azért is, mert az értelmi szerzőkre hárítot¬
ta azt. (13) Így aztán, amikor a rhodoszi elöljárók válaszoltak a rómaiaknak, a
nép egyáltalán nem fogadta akkora tetszéssel azoknak a szavait, akik mindenáron
cáfolni igyekeztek a Popillius által felhozott vádakat, mint azok beszédét, akik
egyetértettek Decimiusszal abban, hogy a vétkeseknek el kell nyerniük méltó
büntetésüket. (14) Ezért azonnal határozatot hoztak, hogy azokat, akik bizo¬
nyíthatóan Perszeusz érdekében és a rómaiak ellen beszéltek vagy cselekedtek,
halálra kell ítélni. Közülük egyesek már a rómaiak érkezésekor elmenekültek a
városból, mások saját kezükkel vetettek véget életüknek.
(15) A követek mindössze öt napot töltöttek Rhodoszon, majd továbbindul¬
tak Alexandria felé. A rhodosziak azonban távozásuk után is töretlen buzga¬
lommal folytatták a pereket a jelenlétükben elfogadott határozat alapján, amely¬
nek következetes végrehajtásában mind Decimius szelidsegenek, <mind Popillius
konyortelenségének megvolt a szerepe>.!
11.
(1) Ezalatt Antiokhosz, miutän sikertelenül kiserelte meg Alexandria ostromät,
már elvonult a város falai alól. Egyiptom többi részét hatalmába kerítette, aztán
az idősebbik Ptolemaiosz testvért," akinek az uralomra juttatása szolgált számá¬
ra a háború ürügyéül, otthagyta Memphiszben, és seregével visszavonult Szíri¬
ába, hogy később elbánjon a győztessel.
(2) Ptolemaiosz azonban átlátott a szitán, és úgy vélte, amíg öccse még retteg
az ostromtól, visszafogadhatják őt Alexandriába; ebben húga segítségére is
számíthat, és öccse tanácsadói sem lesznek ellene. (3) Így aztán addig üzengetett
! H. J. Müller kiegészítése.
2 Läsd a XLIV. 19. 6-8 jegyzeteit.
183