Page 175 [175]
XLV. könyv
Tartalmi összefoglaló (Kr. e. 168-167)
Aemilius Paullus! Szamothrakén foglyul ejti Perszeuszt.
Antiokhosz, Szíria királya ostrom alá veszi Ptolemaioszt és Kleopatrát, az egyip¬
tomi uralkodópárt. A senafus követeket küld hozzá, és ezek révén utasítja, hogy
távozzon az egyiptomi király területéről. Miután átadják üzenetüket, a király
azt feleli, hogy majd átgondolja, mit tegyen. Erre Popillius, az egyik követ kört
rajzol köré a pálcájával, és felszólítja, hogy mielőtt kilépne a körből, adjon választ.
Kérlelhetetlen fellépésével eléri, hogy Antiokhosz abbahagyja a háborút.
A senatus fogadja a népek és királyok szerencsét kívánó követségeit, kivéve a
rhodosziakat, akik ebben a háborúban nem a rómaiakhoz húztak. Másnap,
amikor felvetődik a kérdés, hogy üzenjenek-e háborút nekik, a követek védő¬
beszédet mondanak hazájuk érdekében a senazus előtt. Végül úgy bocsátják el
őket, mint akik se nem szövetségesek, se nem ellenség.
Makedóniát provinciává szervezik.
Aemilius Paullus megtartja diadalmenetét, bár katonái ellene fordulnak a
vártnál kisebb zsákmányrészesedés miatt, és Ser. Sulpicius Galba is felszólal
ellene. Perszeuszt és három fiát a kocsi előtt vezetik. A diadalmenet örömét
azonban megkeseríti Aemilius két fiának halála: egyikük a diadalmenet előtt, a
másik utána hal meg.
A censorok elvégzik a vagyonbecslést és a tisztító szertartást. 312 805 polgárt
vesznek számba.
Prusziasz, Bithünia királya Rómába érkezik, hogy kifejezze háláját a senazusnak
a Makedónia fölötti győzelemért, és a senatus figyelmébe ajánlja fiát, Nikomé¬
dészt. A hízelgő király a római nép felszabadított rabszolgájának nevezi magát.
1.
(1) Noha a győzelmet hírül vivő követek, Ouintus Fabius, Lucius Lentulus és
Ouintus Metellus a lehető legnagyobb sietséggel tették meg útjukat Rómába,
mégis úgy találták, hogy a diadal öröme megelőzte őket. (2) A királlyal vívott csata
utáni negyedik napon, a circusi játékokon egyszer csak az egész nézőtéren végig¬
futott a hír, hogy Makedóniában megvívták a döntő ütközetet, és a király veresé¬
get szenvedett. (3) A zaj egyre növekedett; végül az emberek kiáltozni és tapsolni
kezdtek, mintha megbízható hír érkezett volna a győzelemről. (4) A főtisztség¬
! Nem ő személyesen, hanem Cn. Octavius (vö. XLV. 5.).
? 168. szeptember 7-én.
174