Oldal 164 [164]
friss erőben lévő, pihent ellenségnek. (3) De a katonák még így is olyan harci
lázban égtek, hogy a consu/nak legalább olyan ügyesen kellett túljárnia saját
emberei eszén, mint az ellenségén.
(4) Mivel még nem sorakoztak fel mindnyájan, sürgette a katonai íribunusokat,
hogy sorakoztassák már fel az embereket, ő maga pedig végigjárta az egységeket,
és buzdító szavakkal lelkesítette katonáit a küzdelemre. (5) Azok kezdetben lel¬
kesen követelték a csatára szólító jelet, de ahogy fokozódott a hőség, egyre inkább
lehervadt arcukról az elszántság, egyre kedvetlenebbül kiabáltak, sőt egyesek már
a pajzsukra vagy dárdájukra támaszkodtak. (6) Ekkor a consu/ már nyíltan meg¬
parancsolta az első egységek cenzurióinak, hogy jelöljék ki a tábor homlokzatát, és
helyezzék el a málhát. (7) Amikor a katonák észrevették az előkészületeket, né¬
hányan nem titkolták örömüket, hogy a consul nem kényszerítette csatára őket,
hiszen ki voltak merülve a fárasztó meneteléstől és a rekkenő hőségtől.
(8) A legatusok és az idegen csapatok parancsnokai, köztük Attalosz is, akik
a fővezér körül voltak, mind egyetértettek a consullal, amikor azt hitték, csatát
akar vállalni, mert még nekik sem árulta el halogató szándékát. (9) Most pedig,
hogy hirtelen meggondolta magát, senki nem szólt semmit. Egyedül Nasica
vette a bátorságot, hogy figyelmeztesse a consult: ne engedje ki a kezéből az el¬
lenséget, amely a korábbi hadvezérekből is csúfot űzött, mert mindig kitért az
ütközet elől. (10) Attól tart — mondta —, hogy az ellenség éjszaka elvonul, nekik
pedig rendkívüli fáradság és veszedelem árán kell majd követniük Makedónia
belsejébe, és egész nyáron kóborolhatnak a makedón hegyek ösvényein és szur¬
dokaiban, mint a korábbi vezérek. (11) Szívből tanácsolja a consulnak, hogy
támadja meg az ellenséget, amíg itt van előtte a nyílt terepen, és ne szalassza el
a győzelemre kínálkozó alkalmat.
(12) A consul nem sértődött meg a nagynevű ifjú szókimondó figyelmezte¬
tésén. Így válaszolt: , Én is úgy gondolkodtam egykor, Nasica, mint te most, és
egyszer majd te is úgy fogsz gondolkodni, mint én. (13) Sok háborús tapaszta¬
lat árán megtanultam, hogy mikor kell csatát vállalni, és mikor kell tartózkodni
az ütközettől. Nem most, a csatasorban állva fogom elmagyarázni neked, hogy
miért tanácsosabb ma veszteg maradnunk. Majd máskor megkérdezheted az
okát, de most be kell érned a tapasztalt hadvezér tekintélyével."
(14) Az ifjú elhallgatott, nyilván mert belátta, hogy a consu/ olyan akadályát
látja a csatának, ami az ő figyelmét elkerüli.
37.
(1) Miután Paullus látta, hogy kijelölték a tábor helyét és elhelyezték a málhát,
először az utolsó vonalban álló ¢riariusokat vezette el, (2) majd a princepseket,
miközben a Jaszazusok ott maradtak az első vonalban, hátha megmozdul az
163