Oldal 153 [153]
OCR
végén jobban meggyűlhet a bajuk szövetségeseikkel, mint ellenségeikkel, a rómaiakkal. (14) Elég lesz 5000 lovas; ennyi már a háborúban is használható, de félniük sem kell tőlük, hogy túl sokan vannak. 27. (1) Mindenki előtt nyilvánvaló volt, hogy semmi más nem aggasztja, csak a zsold, de amikor a véleményüket kérte, senki nem mert a lelkére beszélni. Így hát megüzenték a galloknak Antigonosszal, hogy a király csak 5000 lovasra tart igényt, a sereg többi része távozhat. (2) A barbárok ennek hallatán felhördültek, méltatlankodva, hogy a semmiért hívták el őket hazulról, Clondicus pedig ismét megkérdezte, hogy legalább ennek az 5000 embernek kifizeti-e Antigonosz a kialkudott zsoldot. (3) Amikor látta, hogy Antigonosz erre is csak köntörfalaz, ép bőrrel futni hagyták a csalárd követet — amit pedig ő maga is alig mert remélni —, és Ihrákia útjukba eső vidékeit végigpusztítva visszatértek az Al-Dunához. (4) Ha ez a gall sereg átkelt volna a perrhaibiai szurdokon Ihesszáliába — miközben a király nyugodtan üldögél az Elpeiosznál, farkasszemet nézve a rómaiakkal -, nemcsak a földeket tudta volna letarolni, hogy a rómaiak innen ne számíthassanak többé utánpótlásra, (5) de még a városokat is lerombolhatta volna, miközben Perszeusz az Elpeiosznál leköti a rómaiakat, hogy ne siethessenek a szövetséges városok védelmére. (6) Sőt a rómaiaknak el kellett volna gondolkodniuk saját helyzetükön, mert miután odalett hadseregük éléstára, Thesszália, nem maradhattak volna ott tovább, de előre sem nyomulhattak volna, hiszen velük szemben ott volt a makedón tábor. (7) c Perszeusz azzal, hogy ez a segítség kicsúszott a kezéből, : jócskán lerontotta ca makedónok harci kedvét: ,! akik erre alapozták reményeiket. (8) Fösvénységével idegenítette el magától Gentiosz királyt is. Amikor Pellában leszámolta Gentiosz küldötteinek a 300 talentumot, beleegyezett, hogy saját veretükkel lássák el az ezüstöt. (9) Ebből az összegből aztán tíz talentumot elküldött Pantaukhosznak azzal az utasítással, hogy adja át azonnal a királynak; a többi pénzt pedig, amelyet az illírek saját veretükkel láttak el, a maga embereire bízta azzal, hogy kis napi menetekben haladjanak, (10) és ha elértek Makedónia határához, ott álljanak meg, és várják meg az ő hírnökeit. (11) Gentiosz így a pénznek csak töredékét kapta meg; mivel azonban Pantaukhosz állandóan sürgette, hogy provokálja valami ellenséges lépéssel a rómaiakat, fogságba vetette Marcus Perpernát és Lucius Petilliust, az éppen akkor hozzá érkezett római követeket. (12) Perszeusz ennek hallatán úgy gondolta, ! A fordítás Madvig kiegészítésén alapul. 152
