Oldal 152 [152]
OCR
akár birodalma egy része árán is meg kellett volna vásárolnia; másrészt, ha Eumenész becsapja, leleplezhette volna dugig tömött zsebű ellenfelét, és méltán fordíthatta volna ellene a rómaiakat. (2) Fösvénységén bukott meg a Gentiosz királlyal már előkészített szövetségkötése, és az akkoriban Illíriát elözönlö gallok által felajánlott nagy létszámú segédcsapatoktól is emiatt esett el. (3) 10 000 gall lovas közeledett és ugyanennyi gyalogos, akik ott futottak a lovak mellett, felpattantak a lebukott lovasok helyére, és lóhátról folytatták a küzdelmet.! (4) Megegyeztek a királlyal, hogy a lovasok azonnal kézhez kapnak fejenként tíz aranyat, a gyalogosok ötöt, a vezérük pedig 1000-et. (5) Perszeusz kivonult eléjük csapatai felével az Elpeiosz melletti táborából, és megüzente az út közelében fekvő falvakba és városokba, hogy készítsenek elő utánpótlást, legyen bőségesen gabona, bor, jószág a számukra. (6) A vezetőknek lovakat, boglárokat és köpenyt vitt ajándékba, meg némi aranyat, hogy szétossza a néhány ember között, gondolván, a tömegnek elég, ha áltatja. (7) Amikor megérkezett Almana városához, az Axiosz folyó partján ütötte fel táborát. A gall sereg a maidoszok földjén, Deszudaba közelében állapodott meg a kialkudott zsoldra várva. (8) A király odaküldte hozzájuk Antigonoszt, az egyik bíborpalástost, hogy utasítsa a gallok sokaságát: helyezzék át táborukat Bülazórához (ez a hely Paioniában fekszik), a vezetők pedig teljes létszámban jelentkezzenek a királynál. A gallok 75 mérföldnyire voltak az Axiosz folyótól és a király táborától. (9) Antigonosz átadta nekik az üzenetet, hozzáfűzve, hogy a király előzékenysége folytán útközben bőven el lesznek látva mindennel, és hogy miféle ajándékokkal — ruhákkal, ezüsttel, lovakkal — várja vezetőiket a király. Ők azt felelték: erről majd meggyőződnek személyesen, (10) de mi lesz a megállapodás szerint azonnal kifizetendő zsolddal, hozott-e magával aranyat, hogy kiossza minden egyes gyalogosnak és lovasnak? (11) Erre nem kaptak választ. Így aztán Clondicus, a gallok fejedelme így szólt hozzá: , Eredj hát, és jelentsd a királynak, hogy a gallok nem mozdulnak innen, amíg meg nem kapták az aranyat és a túszokat!" (12) Üzenetük hallatán a király összehívta a haditanácsot. Mivel előre lehetett tudni, hogy mindannyian mit fognak neki tanácsolni, bebizonyította, mennyivel derekasabban őrzi a pénzét, mint a birodalmát: fejtegetésbe kezdett a gallok hitszegő és féktelen természetéről, amelyet már sok nép megszenvedett. (13) Veszélyes dolog ekkora tömeget beengedni Makedóniába — mondta -, hisz a ! Plutarkhosz (Aemilius Paullus 12. 4) a Livius ältal emlitett „gallokat” a bastarnäkkal azonosítja, akik valójában germánok voltak. Az azonosítás mellett szól a lovasokkal együtt futó gyalogosok leírása; a germánoknál hasonló harcmodorról Caesar is beszámol 4 ga// háborúban (I. 48. 5-7). 151
