25.
(1) Eumenész nem örült volna Perszeusz győzelmének, és nem is állt szándé¬
kában ezt fegyveres támogatással elősegíteni, nem annyira azért, mert már atyá¬
ik sem szívelték egymást, inkább kölcsönös személyes gyűlöletük miatt. (2)
A két király vetélkedése nem olyan természetű volt, hogy Eumenész ölbe tett
kézzel nézte volna, hogy Perszeusznak akkora hatalom és dicsőség jusson osz¬
tályrészül, amekkora a rómaiak legyőzése után várt volna rá. (3) Azt is jól látta,
hogy Perszeusz már a háború kezdetétől fogva egyfolytában a békekötéssel
kísérletezik, és napról napra, minél jobban közeledik hozzá a háború iszonyata,
egyre inkább csakis ezen munkálkodik, ezen töri a fejét; (4) a rómaiak pedig
szintén nem bánnák — sem a hadvezérek, sem a senatus —, ha véget érne ez a
kellemetlen és nehéz háború, mivel máris jobban elhúzódott, mint várták.
(5) Miután Eumenész tisztába jött azzal, hogy mindkét fél ezt akarja, úgy
gondolta, a békekötés úgyis bekövetkezik majd, hiszen az erősebb fél unja az
egészet, a gyengébb pedig retteg; így hát szerette volna rájuk tukmálni békeköz¬
vetítői szolgálatait. (6) Hol azért próbált Perszeusztól pénzt kialkudni, hogy sem
szárazon, sem vízen nem segíti a rómaiakat a háborúban, hol azért, hogy nyélbe
üti a békét a rómaiakkal: az előbbiért ...,! caz utóbbiért: 1500 talentumot kért.
(7) Kijelentette, hogy mindkét esetben kész nemcsak adott szavával kötelezni
magát, de túszokat is adni.
(8) Perszeusz a félelem kényszere alatt lelkesen ráállt, hogy vágjanak bele.
Azonnal tárgyalást kezdett a túszok átvételéről, és megállapodtak, hogy átvétel
után Krétára szállítják őket. (9) De amikor a pénz került szóba, akadékoskodni
kezdett. Azt mondta, hogy az előbbi összeg kifizetése mindenképpen megalázó
és kicsinyes dolog ilyen nagy tekintélyű királyok között, annak is, aki adja, de
még inkább annak, aki kapja. (10) A rómaiakkal kötendő békére szívesen áldoz
— folytatta —, de csak utólag; addig pedig Szamothrakén helyezi el az összeget a
szentélyben. (11) Eumenész tudta, hogy mivel ez a sziget Perszeusz fennható¬
sága alatt áll, teljesen mindegy, hogy a pénzt ott őrzik-e vagy Pellában, és azon
volt, hogy legalább egy részét azonnal megkapja. (12) Így próbáltak túljárni
egymás eszén, de mindhiába, csak annyit értek el, hogy még rosszabb hírbe
keveredtek.