Seite 132 [132]
érték a második plató síkját, ennek az alsó alátámasztása is kidőlt, ők meg to¬
vábbcsúsztak, míg csak le nem jutottak a völgy egyenletesebb talajára.
(8) A rómaiak ezen a napon alig több mint hét mérföldet haladtak, de abból
sem sokat tettek meg két lábon. Löbbnyire úgy jutottak előre, ha fegyvereikkel
és egyéb málhájukkal együtt legurultak a lejtőn, ami nem kevés kínszenvedéssel
járt. Még maga a vezér sem tagadta, holott ő választotta ezt az utat, hogy egy
maroknyi ellenség is végezni tudott volna az egész sereggel. (9) Ejszaka egy
kisebb sík területre értek, de már fel sem deríthették, hogy mennyire veszélyes
ez a teljesen körülzárt terület; viszont legalább végre-valahára szilárd és egyen¬
letes talaj volt a lábuk alatt.
(10) Még másnap is kénytelenek voltak ebben a szűk völgyben várni Popilli¬
usra és a vele hátrahagyott csapatokra, akiket az ellenség nem zaklatott ugyan,
de a terep kegyetlenül meggyötört. (11) Harmadnap az egyesült sereg átvonult
a helybéliek által Kallipeukénak nevezett szurdokon. (12) Innen a negyedik
napon, hasonlóan járhatatlan terepen, de most már több tapasztalat birtokában
és jobb kilátásokkal — mivel ellenség sehol sem mutatkozott, és már közeledtek
a tengerhez — leértek a síkságra. Hérakleion és Leibéthra között ütötték fel
táborukat, nagyrészt dombos területen. (13) Itt táboroztak a gyalogosok, de a
sánc magába foglalt egy sík területet is, ahol a lovasság is megállapodhatott.
6.
(1) Perszeusz király állítólag éppen fürdött, amikor jelentették neki, hogy itt az
ellenség. Ennek hallatán rémülten kiugrott a kádból és kirohant, azt kiáltozva,
hogy legyőzték, pedig még csatát sem vívott. (2) Ezután, miközben kétségbe¬
esésében a legkülönbözőbb tervek és parancsok között csapongott, egyik bizal¬
masát elküldte Pellába, hogy a Phakoszban! őrzött pénzt cdobassa a tengerbe,
egy másikat pedig Ihesszalonikébe, hogy gyújtassa fel a hajóépítő műhelyeket.
Aszklépiodotoszt és Hippiaszt katonäikkal együtt>? visszarendelte őrhelyükről,
így minden utat megnyitott az ellenség támadása előtt. (3) Hamarjaban elvite¬
tett Dionból minden aranyozott szobrot, nehogy az ellenség zsákmányául esse¬
nek, és kényszerítette az ott lakókat, hogy költözzenek át Püdnába.
(4) Így minősítette át jól kitervelt vakmerőséggé à consul hebehurgyänak
mondható ötletét, hogy odáig nyomult előre, ahonnan nincs visszaút, ha az el¬
lenség nem engedi. (5) A rómaiak ugyanis csak két szurdokon át juthattak volna
ki onnan — vagy a Tempén at Ihesszäliäba, vagy Dion mellett Makedóniába -,
de mindkettőt a király őrségei tartották megszállva. (6) Ha tehát a király pánik
! Pella fellegvára.
? A fordítás Madvig kiegészítésének alapján áll.
131