Page 131 [131]
OCR
szét a küzdőket, miután ezen a napon is többen sebesültek meg, mint ahányan elestek. (7) Harmadnap a római hadvezér már nem tudta, mitévő legyen. A kietlen hegyháton nem maradhatott tovább, de vissza sem húzódhatott megszégyenülés, sőt veszély nélkül, hiszen elvonulás közben az ellenség a magasabb pontokröl zaklathatta volna. (8) Nem maradt más hátra, mint hogy vakmerő kezdeményezését további vakmerőséggel fordítsa jóra, ami a siker fényében nemegyszer bizonyult már okos döntésnek. (9) Most már odáig fajult a helyzet, hogy ha a consul a régi makedón királyokhoz hasonló ellenféllel állt volna szemben, súlyos vereséget szenvedhetett volna. A király azonban, aki lovasaival most is a tengerparton cirkált Dionnál, a 12 mérföldnyi távolságból jóformán még hallotta is a csatakiáltást és a harci zajt, mégsem küldött pihent csapatokat a kimerültek segítségére, és — ami sorsdöntő jelentőségű lett volna — nem avatkozott be személyesen a küzdelembe, (10) míg a 60 éven felüli, jócskán elhízott római vezér fáradhatatlanul kivette a részét a katonaélet minden feladatából. (11) Merész vállalkozásában példátlan hősiességgel tartott ki az utolsó pillanatig. Popilliust hátrahagyta a hegygerinc biztosítására, és úgy döntött, a járhatatlan terepen vágja át magát, ezért embereket küldött előre, hogy tisztítsák meg az utat. Attalosznak és Misacenesnek megparancsolta, hogy saját népükből való segédcsapataikkal fedezzék azokat, akik járhatóvá teszik a szurdokot. (12) Maga előtt indította útnak a lovasságot és a málhát, és a légiókkal ő zárta a menetet. 5. (1) Elmondhatatlan fáradsággal ereszkedtek le, közben egymás után gurultak le a lejtőn a jószágok és a rakomány. Alig haladtak négy mérföldet, és már másra sem vágytak, mint visszafordulni, de nem lehetett. (2) Az elefántok szinte akkora zűrzavart keltettek a menetben, mint valami ellenséges támadás: mihelyt járhatatlan helyre érkeztek, ledobták hajtójukat, és iszonyatos trombitálásukkal nagy riadalmat okoztak, elsősorban a lovak között. Végül azonban rájöttek, hogyan lehet őket lejuttatni. (3) Megmérték a lejtő hajlásszögét, és lejjebb két hosszú, erős cölöpöt vertek be a földbe, kissé nagyobb távolságban egymástól, mint amilyen széles egy elefánt. (4) Ezekre keresztben ráfektettek egy gerendát, amelyhez 30 láb hosszú deszkalapokat erősítettek, hogy platót alkossanak, és ezeket földdel hintették be. (5) Valamivel lejjebb egy másik hasonló platót készítettek, majd egy harmadikat és így tovább, amíg a meredek, sziklás rész tartott. (6) Az elefánt a szilárd talajról rálépett az első platóra, de mielőtt a végére ért volna, a cölöpöket kivágták, a plató ledőlt, és az elefántot óvatosan lecsúsztatta a következő plató elejéig. (7) Egyes elefántok lábon állva, mások fenékre ülve csúsztak le. Amikor el130
