Page 131 [131]
szét a küzdőket, miután ezen a napon is többen sebesültek meg, mint ahányan
elestek.
(7) Harmadnap a római hadvezér már nem tudta, mitévő legyen. A kietlen
hegyháton nem maradhatott tovább, de vissza sem húzódhatott megszégyenü¬
lés, sőt veszély nélkül, hiszen elvonulás közben az ellenség a magasabb pontok¬
röl zaklathatta volna. (8) Nem maradt más hátra, mint hogy vakmerő kezdemé¬
nyezését további vakmerőséggel fordítsa jóra, ami a siker fényében nemegyszer
bizonyult már okos döntésnek. (9) Most már odáig fajult a helyzet, hogy ha a
consul a régi makedón királyokhoz hasonló ellenféllel állt volna szemben, súlyos
vereséget szenvedhetett volna. A király azonban, aki lovasaival most is a tenger¬
parton cirkált Dionnál, a 12 mérföldnyi távolságból jóformán még hallotta is a
csatakiáltást és a harci zajt, mégsem küldött pihent csapatokat a kimerültek
segítségére, és — ami sorsdöntő jelentőségű lett volna — nem avatkozott be sze¬
mélyesen a küzdelembe, (10) míg a 60 éven felüli, jócskán elhízott római vezér
fáradhatatlanul kivette a részét a katonaélet minden feladatából.
(11) Merész vállalkozásában példátlan hősiességgel tartott ki az utolsó pilla¬
natig. Popilliust hátrahagyta a hegygerinc biztosítására, és úgy döntött, a járha¬
tatlan terepen vágja át magát, ezért embereket küldött előre, hogy tisztítsák meg
az utat. Attalosznak és Misacenesnek megparancsolta, hogy saját népükből való
segédcsapataikkal fedezzék azokat, akik járhatóvá teszik a szurdokot. (12) Maga
előtt indította útnak a lovasságot és a málhát, és a légiókkal ő zárta a menetet.
5.
(1) Elmondhatatlan fáradsággal ereszkedtek le, közben egymás után gurultak
le a lejtőn a jószágok és a rakomány. Alig haladtak négy mérföldet, és már másra
sem vágytak, mint visszafordulni, de nem lehetett.
(2) Az elefántok szinte akkora zűrzavart keltettek a menetben, mint valami
ellenséges támadás: mihelyt járhatatlan helyre érkeztek, ledobták hajtójukat, és
iszonyatos trombitálásukkal nagy riadalmat okoztak, elsősorban a lovak között.
Végül azonban rájöttek, hogyan lehet őket lejuttatni.
(3) Megmérték a lejtő hajlásszögét, és lejjebb két hosszú, erős cölöpöt vertek
be a földbe, kissé nagyobb távolságban egymástól, mint amilyen széles egy ele¬
fánt. (4) Ezekre keresztben ráfektettek egy gerendát, amelyhez 30 láb hosszú
deszkalapokat erősítettek, hogy platót alkossanak, és ezeket földdel hintették
be. (5) Valamivel lejjebb egy másik hasonló platót készítettek, majd egy harma¬
dikat és így tovább, amíg a meredek, sziklás rész tartott. (6) Az elefánt a szilárd
talajról rálépett az első platóra, de mielőtt a végére ért volna, a cölöpöket kivág¬
ták, a plató ledőlt, és az elefántot óvatosan lecsúsztatta a következő plató elejé¬
ig. (7) Egyes elefántok lábon állva, mások fenékre ülve csúsztak le. Amikor el¬
130