Seite 130 [130]
cus Claudius &s a consu/ fia, Quintus Marcius lettek. (3) Hamarosan elindult a
nyomukban az egész római haderő. Az út azonban annyira meredek, egyenetlen
és omladékos volt, hogy az előreküldött katonák málha nélkül is alig tettek meg
15 mérföldnyi utat két nap alatt; aztán megszálltak egy Dierosz nevű helyet. (4)
Másnap innen hét mérföldet haladtak előre, majd elfoglaltak egy dombot nem
messze az ellenség táborától. Visszaüzentek a consulnak, hogy az ellenség köze¬
lébe értek, megszálltak egy biztonságos és minden szempontból megfelelő helyet;
a consul jöjjön utánuk, amilyen erőltetett menetben csak tud.
(5) A consul már kezdett aggódni a választott útvonal nehézségei miatt, de
azért a maroknyi csapatért is, akiket előreküldött az ellenséges őrségek közé.
Ekkor érkezett meg hozzá a futár az Aszkurisz-mocsár mellett. (6) Így aztán
ismét bizakodni kezdett, és amikor csapatai újra egyesültek, az általuk megszállt
magaslaton ütött tábort, az ottani terepviszonyokhoz alkalmazkodva. (7) Innen
nemcsak az ellenség tábora tárult a szemük elé, amely egy mérföldnél alig távo¬
labb feküdt, de az egész vidék Dionig és Philáig, sőt a tengerpart is, mert a magas
oromról igen messzire el lehetett látni.
(8) A katonák felbátorodtak ettől a látványtól, hogy közvetlen közelről pil¬
lanthatták meg mintegy az egész háborút, a király összes csapatát és az ellenség
földjét. (9) Lelkesen sürgették a consult, hogy már most vezesse seregüket az
ellenséges tábor ellen; de mivel a kimerítő úton elfáradtak, kaptak egy nap pi¬
henőt. (10) Harmadnap a consu/ elindult végre az ellenség ellen, csapatai egy
részét hátrahagyva a tábor védelmére.
4.
(1) Amikor Hippiasz, akit a király nemrég küldött oda a szurdok védelmére,
megpillantotta a dombon álló római tábort, katonáit lélekben felkészítette a
csatára, majd elindult a consul közeledő menetoszlopa elé. (2) A rómaiak is málha
nélkül vonultak ki az ütközetre, az ellenség is a könnyűfegyverzetűeket, az üt¬
közet kiprovokálására legalkalmasabb fegyvernemet vonultatta fel. (3) Így aztán
alighogy egymás közelébe értek, elhajították dárdáikat. A tervszerűtlen össze¬
csapásban mindkét oldalon sok sebesülés esett, de kevesen haltak meg.
(4) Mindez másnapra még jobban felkorbácsolta harci kedvüket. Ekkor már
nagyobb csapatokkal és ádázabb dühvel csaptak össze, csakhogy a csatasorok
felfejlesztésére nem volt elég hely: az ék alakban elkeskenyedő hegyháton még
egy három egységnyi arcvonal is alig fért el.(5) Ezért csak néhányan küzdöttek,
a többség pedig — főleg a nehézfegyverzetűek — álldogált és nézte az ütközetet.
(6) A könnyűfegyverzetűek az egyenetlen hegyoldalon is előre tudtak törni,
oldalba támadni az ellenséges könnyűfegyverzetűeket, és harcba bocsátkozni
velük, akár kedvező volt a terep, akár kedvezőtlen. Csak az éjszaka választotta
129