Oldal 111 [111]
elpártoltak Perszeusztól, noha azelőtt az ő és Philipposz fennhatósága alatt
voltak. (9) Ezért — mondták -, és amiért a római fővezérek minden követelését
teljesítették, csak azt az egyet kérik, hogy a római nép fogadja őket barátságába,
és ha majd Perszeusszal megkötik a békét, róluk rendelkezzenek külön, hogy ne
kerüljenek újra a király hatalmába.
(10) Az atyák a többi követségnek barátságos választ adtak, a lampszakosziak
ügyében pedig utasították Ouintus Maenius braezort, hogy jegyezze be őket a
szövetségesek közé. Mindegyik követnek fejenként 2000 bronzpénzt adtak
ajándékba. Az alabandai követeket felszólították, hogy juttassák el a pajzsokat
Aulus Hostilius consu/hoz Makedöniäba.
(11) Afrikából is egyszerre érkeztek meg a karthágóiak cés Massinissa:
követei. A karthágóiak: bejelentették: 1000 000 c modius: búzát és 500 000 cmo¬
dius> ärpät vitettek le a tengerpartra, hogy oda szállítsák, ahová a senazus akarja.
(12) Iudják, hogy ez a szívesség és adomány eltörpül a római nép érdemeihez
és saját jó szándékukhoz képest, de egykor, amikor még mindkét nép szerencsés
helyzetben volt, számos esetben hálás és hű szövetségeshez illően teljesítették
kötelességüket. (13) Massinissa követei ugyanennyi búzát ígértek, valamint
1200 lovast és 12 elefántot, hozzáfűzve, hogy ha a senazusnak bármi egyébre
lenne szüksége, csak szóljon, és a király éppoly buzgón teljesíti kérésüket, mint
amilyen jó szívvel saját elhatározásából adja mindezt. — (14) A senazus a karthá¬
góiaknak és a királynak egyaránt köszönetet mondott, és megkérte őket, hogy
mindazt, amit felajánlottak, szállítsák el Hostilius consu/nak Makedöniäba. Min¬
den egyes követnek 2000 bronzpénzt küldtek ajándékba.
7.
(1) A krétai küldöttek felemlegették, hogy elküldték Makedóniába a Publius
Licinius consul által előírt számú íjászt, (2) de amikor az atyák rákérdeztek, nem
tagadták, hogy Perszeusz seregében több íjászuk szolgál, mint a rómaiaknál. (3)
Erre a következő választ kapták: Ha a krétai nép őszintén és határozottan úgy
dönt, hogy többre becsüli a római nép barátságát Perszeuszénál, akkor majd a
római senatus is úgy válaszol neki, mint megbízható szövetségesének. (4) Addig
pedig közöljék honfitársaikkal a senazus kívánságát, hogy a lehető leghamarabb
rendeljék haza Perszeusz táborában szolgáló katonáikat.
(5) Ezzel a válasszal bocsátották el a krétaiakat, majd a khalkisziak követségét
szólították be. Már belépésükkor mindenkiben részvétet keltettek: vezetőjük,
Miküthión mindkét lábára megbénult, ezért hordszéken hozták be. (6) Mindjárt
látni lehetett, hogy a végszükség óráit élik, ha ez a rokkant ember sem tudta
vagy nem akarta egészségi állapotára hivatkozva kimenteni magát.
110