Oldal 98 [98]
usz önmérsékletének és amazok dacos gőgjének.— (8) A király sohasem idegen¬
kedett az ilyesfajta tervektől, így a többség megszavazta a javaslatot.
(9) A consulhoz küldött követeket a teljes haditanács előtt hallgatták meg.
(10) Azok békét kértek, megígérték, hogy Perszeusz megfizeti a rómaiaknak azt
az adót, amelyre Philipposz kötelezte magát, és minél előbb kivonul azokból a
városokból, földekről és területekről, ahonnan Philipposz kivonult. (11) Ezzel
álltak elő a követek.
Miután kiküldték őket, és tanácskozni kezdtek, a tanácsban győzött a római
állhatatosság. Akkoriban ilyenek voltak a rómaiak: nehéz helyzetben úgy visel¬
kedtek, mintha mellettük állna a szerencse, amikor pedig jó dolguk volt, vissza¬
fogták magukat. (12) Úgy döntöttek, azt felelik: beleegyeznek a békébe, ha a
király elismeri a senazus jogát, hogy szabadon dönthet a helyzet egészéről, őróla
és egész Makedóniáról.
(13) Amikor a követek jelentették ezt, azok, akik nem ismerték a rómaiak
jellemét, elámultak ezen a konokságon. A többség azt követelte, hogy említést
se tegyenek többé a békéről; fognak még a rómaiak könyörögni azért, amivel
most hiába kínálják őket. (14) Perszeuszt viszont éppen ez a büszkeség ijesztet¬
te meg, gondolván, ez a jogos önbizalom jele. Ezért egyre nagyobb összegeket
kínált fel, hátha sikerül pénzért megvásárolnia a békét, és egyfolytában próbál¬
kozott a consulnál. (15) Mivel az semmit nem változtatott előbbi feleletén, a
király lemondott a békéről; visszatért Szükürionba, ahonnan elindult, hogy újból
megkísértse a hadiszerencsét.
63.
(1) Ahogy a lovas ütközet híre elterjedt Hellaszban, úgy váltak nyilvánvalóvá az
emberek érzelmei. A hírt ugyanis nemcsak a makedónpártiak fogadták örömmel,
hanem sok olyan is, akit a rómaiak nagy jótéteményekkel köteleztek le, sőt
némelyikük c Perszeusz: erőszakosságát és gőgjét is megtapasztalta. (2) Ennek
az oka egyfajta fonák részrehajlás volt, amely a hitványabbal és gyengébbel érez
együtt — ez a játékokon rendezett versenyek közönségénél is jól megfigyelhető.
(3) Ezalatt Boiótiában Lucretius praezor teljes erővel folytatta Haliartosz
ostromát. Az ostromlottak, noha nem kaptak külső segítséget — kivéve azokat a
koróneiai ifjakat, akik még az ostrom kezdetén jutottak be a falak mögé -, és
nem is számítottak rá, egyedül is ellenálltak, inkább bátorságuk, mint erejük
révén. (4) Gyakran intéztek kitöréseket az ostromművek ellen, a falakhoz oda¬
tolt faltörő kosra croppant sziklákat: ! és súlyos ólomtömböket zúdítottak le, és
ezzel igyekeztek kitéríteni a föld felé. Ha valahol nem tudták elhárítani a talá¬
! Kreyssig kiegészítése.
97