Oldal 97 [97]
(5) A lovasságot náluk a legelőkelőbb ifjak alkotják, a lovagságból nevelődnek
ki a senatorok, €s a consulokat, a hadvezéreket azok közül választják, akiket innen
felvettek az atyák közé. Nos, ezektől szereztük azt a fegyverzsákmányt, amelyet
az imént osztottunk szét közöttetek.
(6) De gyalogos légióik fölött aratott győzelmetek sem kisebb, hisz éjszaka
elmenekültek előletek: úgy nyüzsögtek a folyóban, rémülten kapálózva, mint
valami hajótöröttek. (7) Nekünk, ha üldözőbe vesszük a legyőzötteket, könnyebb
lesz átkelnünk a Péneioszon, mint nekik pánikszerű menekülésük közben, és ha
átértünk, azonnal megostromoljuk táborukat, amelyet már ma elfoglaltunk volna,
ha el nem menekülnek. (8) Ha pedig csatasorban akarják döntésre vinni a dol¬
got, a gyalogosok harcától ugyanazt az eredményt várhatjátok, mint amit a lo¬
vasok ütközetében láthattatok."
(9) Akik a győzelmet kivívták, dagadó kebellel, vállukon az ellenségtől szer¬
zett fegyverzsákmánnyal hallgatták tetteik felsorolását, (10) a történtekből re¬
ményt merítve a jövőre is. De a gyalogosok is fellelkesültek a többiek dicsőségén,
elsősorban a makedón p/alanx katonái: ők is alig várták az alkalmat, hogy
szolgálatot tehessenek a királynak, és hasonló dicsőséggel harcolhassanak az
ellenség ellen.
A király feloszlatta a gyűlést. (11) Másnap elindult onnan, és Mopszelosz mel¬
lett ütötte fel táborát. Ez egy domb a Iempé előtt, Larisza és Gonnoi között.
62.
(1) A rómaiak nem tágítottak a Péneiosz partjától, de biztosabb helyre telepí¬
tették át táborukat. (2) Ide érkezett meg a numida Misacenes 1000 lovassal,
1000 gyalogossal és 22 elefánttal.
(3) A király ezekben a napokban haditanácsot tartott a háború egészéről.
Mivel már lecsillapodott a győzelem utáni harcias közhangulat, néhány barátja
vette a bátorságot, és azt javasolta neki, hogy kedvező helyzetét inkább egy
tisztességes béke elérésére használja fel, semhogy hiú reményeit hajszolva visz¬
szafordíthatatlanul saját bukását okozza. (4) A bölcs és méltán szerencsés ember
sajátsága — mondták —, hogy mértéket tud tartani a sikerben, és nem bízik túl¬
ságosan a pillanatnyi szerencse napsütésében. (5) Küldjön követeket a consu/hoz,
hogy megújítsák a szerződést ugyanazokkal a feltételekkel, amelyekkel apja,
Philipposz a győztes Titus Ouinctiustól elnyerte a békét. (6) Hiszen nem is
érhetne véget szebben a háború, mint ezzel az emlékezetes ütközettel, és nem
is kínálkozhat biztosabb remény a tartós békére, mint most, amikor a csatavesz¬
téstől megzavarodott rómaiak engedékenyebbek lesznek a tárgyalások során. (7)
De ha a rómaiak velük született makacsságuk folytán még most is visszautasí¬
tanák a méltányos feltételeket, az istenek és az emberek is tanúi lesznek Persze¬
96